Page 82 [82]
OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben hasonlítható a magyarországi közösségéhez." A kánonjog alapvető tankönyve Giovanni Battista Faure (1702-1779) jezsuita munkája volt, Apparatus brevis ad theologiam et jus canonicum. A zsinatokról — melyeknek tanításai a katolikus felfogásban a hit forrásai közé számítanak — Jean Cabassut (1604-1655) francia oratoriánus szerző műveit olvasták kötelezően a leendő papok. A történelem alapvető tanítása is francia szellemű volt, XIV. Lajos udvari prédikatora, Jacques-Bénigne Bossuet (1627-1704) és a jezsuita filológus Denis Pétau (Petavius, 1583-1652) kézikényveire alapozva. A maurista törtenettudös Jean Mabillon (1632-1707) a jezsuita bollandistäkkal azonos népszerűségnek örvendett rendszerező, forrásfeltáró és forráskritikára alapozó históriáival. Rögtön hangsúlyozom, hogy ezek a szerzők és művek Zalamerenyén csak elvétve fordulnak elő, mint azt látni fogjuk. Becanus, Antoine, Faure, Sales megjelennek, de a többiek nem. Nem jelenti ez azt, hogy nem is találkoztak velük tanulmányaik folyamán. Ha összehasonlítjuk az Egri Szeminárium tananyagát az Egri Egyházmegye plébánosainak kis könyvtáraival," utóbbiak hasonló arányban foglalták csak magukba a tananyagként használt irodalmat. A Veszprémi Szeminárium XVIII. századi közepi tananyagát közvetlenül senki sem elemezte. A , nevezetes tollvonás" utáni visszatelepüléskor Veszprémben az Eger kapcsán bemutatottól minimális eltérések voltak a tananyagban. A hit és az erkölcs tanításának a kérdéseibe az egyház nem engedett állami beleszólást. A dogmatikában tovább csökkent a skolasztikusok aránya — XIV. Benedek szellemisége ezt egyébként jelentősen háttérbe szorította —, a biblikus tudományok pedig erőteljesebben visszanyúltak a közvetlen a tridenti zsinat utáni jelentősebb, főleg jezsuita szerzőkhöz. Természetesen követve az ezt a hagyományt tovább éltető XVII. és XVIII. századi szerzők munkáit is. A XVIII-XIX. század fordulóján a protestáns egyházakkal való vitatkozás jellege merőben más kellett, hogy legyen, mint száz évvel, vagy akár csak ötven évvel azelőtt. Így a polemikus irodalom is más szerzőket kívánt. Az államnak teendő szolgálat gondolatköre főként az egyházjog tanításán keresztül került szemléletileg az oktatott anyagba. Hermann Egyed külön vizsgálta a XIX. század eleji szemináriumi tananyagot, "" Eberhardt Béla pedig kiadta a Veszprémi Papnevelde könyvtárának 1795-ből származó katalógusát is." Nem véletlen az, hogy Hermann Egyed a tananyag szerzői és művei elterjedtségének kérdését is tárgyalhatja. A XIX. század elején ugyanis a tanított könyvanyag jelentős része eljutott a papi magánkönyvtárakig, és/vagy a plébániák kis gyűjteményébe. A most említett változásokat az egyes főpásztorokról szóló monográfiák is érintették, ahogy az iskola szellemiségét a millenniumi megemlékező kötet is." Desacuy, red., Roueurge, 2000. 395 Dös£x 2018; Koväcs B. 1993. 3% HERMANN-EBERHARDT 1942, 11-47. 377 HERMANN-EBERHARDT 1942, 79-84. #8 HANAUER, szerk., A Veszpremi Papnevelö..., 1896. 80
