Page 81 [81]
OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben erősödhetett meg. Ahogy jól látjuk az egri példán, a XVIII. század közepén már az a könyvanyag, amelyet például Telekesy püspök rájuk hagyott, csak a műveltség szélesítésére volt kiváló, tananyagként csak elvétve használtak belőle műveket. Dóbék Ágnes elemezte az itteni tananyagot. Jól látszik a francia jezsuita és francia bencés (maurista) szerzők — akár XVII. századiak is — előtérbe helyeződése, valamint az itáliai úgynevezett teológiai felvilágosodás gondolkodóié. Az új eszme egyesítette az egyháziak tudományos felkészültségének szükségességét (teológia, történelem, filozófia) egyfelől, másfelől az egyház önkritikus szemléletét, a babonák eltüntetését és a gyülekezeti életre való határozott odafigyelést. Ennek megfelelően a prédikáció tartalmának fontosságát hangsúlyozták, szentbeszédmintákkal is segítve a papot (ezért a plébániai és plébánosi könyvtárak jelentős hányada poszi//a). Az egyik legfontosabb szerzö Ludovico Antonio Muratori (1672-1750), a keresztény kegyességre és a kôzboldogságra való törekvés gondolatiságával.?? A , modern" jól megfért a „regi”-vel, ugyanis a katolikus kegyességi irodalom másik kiemelkedő, nemzetközi hírnévvel bíró szerzője a genfi püspök, Francois Sales (Szalézi Szent Ferenc, 1567—1622) írásai tananyagként is szolgáltak. (Ne feledjük: ő a Genfi Grófságnak abban a történelmi szakaszában töltötte be hivatását, amikor az protestáns lett, Jean Calvin (Kálvin), Guillaume Farel és Ihéodore de Béze városa.) Salest magyarra is fordították Egerben. A jezsuita misztikus Paolo Segneri (1624—1694)" az aszketika tanításában is szerepet játszott. A Szentírás tanulmányozására szemináriumonként más és más kiemelt szerző műveit használták. Akik Egerben tananyagnak számítottak, csak részben olvastatták őket Veszprémben. De a legismertebb szerzők mindenütt megvoltak már a XVIII. század közepére. Mernard Larmy (1645-1715) francia oratoriänus tudös (Apparatus Biblicus), a jezsuita René-Joseph de Tournemine (1661-1739), a domonkos Ludovico Vincenzo Gotti (1664-1742), aki teolögiai alapmüveiben a különfele keresztény felekezetek közötti megbékéléshez vezető utakat is kereste. A skolasztikus teológia mestere, mondhatni a tridenti zsinat utáni az örök klasszikus Martinus Becanus (1563-1624), az erkölcsteolögiai gondolkodäs vitathatatlan tekintelye PaulGabriel Antoine (1678-1743) jezsuita (Theologia moralis universa). Meglepének is találhatnánk Pierre Annat (Annatus, 1638-1715) rouergue-i teolögus, a Toulouse-i Egyetem filozöfiatanäränak müvet mint tananyagot. A Methodicus ad positivam theologiam apparatus című munkája egy időre ugyanis a pápai indexre is került (amíg ,ki nem javítják" — donec corrigatur). Fontosnak tartottam megemlíteni a származási helyét, illetve azt, hol tanult, majd tanított. Roueurge ugyanis a Francia Királyságnak a központtól való távolságban hasonló része, mint éppen Zala a Magyar Királyságban. A kis, mondhatni elzárt falvak, gazdag szellemi hagyománnyal, de archaikus értékvilággal olyan muníciót jelentettek és jelentenek az ott felnövőknek, amely részleteiben 5991 DéBék 2018, 47-55. 32 SZELESTEI NAGY 2000; Ruszkaï 2016. 33 §zARAZ 2008; SzARAz 2012. 79
