Page 82 [82]
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
hasonlítható a magyarországi közösségéhez." A kánonjog alapvető tankönyve Gio¬
vanni Battista Faure (1702-1779) jezsuita munkája volt, Apparatus brevis ad theologiam
et jus canonicum. A zsinatokról — melyeknek tanításai a katolikus felfogásban a hit
forrásai közé számítanak — Jean Cabassut (1604-1655) francia oratoriánus szerző
műveit olvasták kötelezően a leendő papok. A történelem alapvető tanítása is francia
szellemű volt, XIV. Lajos udvari prédikatora, Jacques-Bénigne Bossuet (1627-1704)
és a jezsuita filológus Denis Pétau (Petavius, 1583-1652) kézikényveire alapozva. A
maurista törtenettudös Jean Mabillon (1632-1707) a jezsuita bollandistäkkal azo¬
nos népszerűségnek örvendett rendszerező, forrásfeltáró és forráskritikára alapozó
históriáival.
Rögtön hangsúlyozom, hogy ezek a szerzők és művek Zalamerenyén csak elvétve
fordulnak elő, mint azt látni fogjuk. Becanus, Antoine, Faure, Sales megjelennek,
de a többiek nem. Nem jelenti ez azt, hogy nem is találkoztak velük tanulmányaik
folyamán. Ha összehasonlítjuk az Egri Szeminárium tananyagát az Egri Egyház¬
megye plébánosainak kis könyvtáraival," utóbbiak hasonló arányban foglalták csak
magukba a tananyagként használt irodalmat. A Veszprémi Szeminárium XVIII. szá¬
zadi közepi tananyagát közvetlenül senki sem elemezte. A , nevezetes tollvonás" utáni
visszatelepüléskor Veszprémben az Eger kapcsán bemutatottól minimális eltérések
voltak a tananyagban. A hit és az erkölcs tanításának a kérdéseibe az egyház nem en¬
gedett állami beleszólást. A dogmatikában tovább csökkent a skolasztikusok aránya
— XIV. Benedek szellemisége ezt egyébként jelentősen háttérbe szorította —, a biblikus
tudományok pedig erőteljesebben visszanyúltak a közvetlen a tridenti zsinat utáni
jelentősebb, főleg jezsuita szerzőkhöz. Természetesen követve az ezt a hagyományt
tovább éltető XVII. és XVIII. századi szerzők munkáit is. A XVIII-XIX. század
fordulóján a protestáns egyházakkal való vitatkozás jellege merőben más kellett, hogy
legyen, mint száz évvel, vagy akár csak ötven évvel azelőtt. Így a polemikus irodalom
is más szerzőket kívánt. Az államnak teendő szolgálat gondolatköre főként az egy¬
házjog tanításán keresztül került szemléletileg az oktatott anyagba. Hermann Egyed
külön vizsgálta a XIX. század eleji szemináriumi tananyagot, "" Eberhardt Béla pedig
kiadta a Veszprémi Papnevelde könyvtárának 1795-ből származó katalógusát is."
Nem véletlen az, hogy Hermann Egyed a tananyag szerzői és művei elterjedtségének
kérdését is tárgyalhatja. A XIX. század elején ugyanis a tanított könyvanyag jelentős
része eljutott a papi magánkönyvtárakig, és/vagy a plébániák kis gyűjteményébe. A
most említett változásokat az egyes főpásztorokról szóló monográfiák is érintették,
ahogy az iskola szellemiségét a millenniumi megemlékező kötet is."
Desacuy, red., Roueurge, 2000.
395 Dös£x 2018; Koväcs B. 1993.
3% HERMANN-EBERHARDT 1942, 11-47.
377 HERMANN-EBERHARDT 1942, 79-84.
#8 HANAUER, szerk., A Veszpremi Papnevelö..., 1896.
80