Page 81 [81]
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
erősödhetett meg. Ahogy jól látjuk az egri példán, a XVIII. század közepén már
az a könyvanyag, amelyet például Telekesy püspök rájuk hagyott, csak a műveltség
szélesítésére volt kiváló, tananyagként csak elvétve használtak belőle műveket. Dóbék
Ágnes elemezte az itteni tananyagot. Jól látszik a francia jezsuita és francia bencés
(maurista) szerzők — akár XVII. századiak is — előtérbe helyeződése, valamint az
itáliai úgynevezett teológiai felvilágosodás gondolkodóié. Az új eszme egyesítette az
egyháziak tudományos felkészültségének szükségességét (teológia, történelem, filo¬
zófia) egyfelől, másfelől az egyház önkritikus szemléletét, a babonák eltüntetését és a
gyülekezeti életre való határozott odafigyelést. Ennek megfelelően a prédikáció tar¬
talmának fontosságát hangsúlyozták, szentbeszédmintákkal is segítve a papot (ezért
a plébániai és plébánosi könyvtárak jelentős hányada poszi//a). Az egyik legfontosabb
szerzö Ludovico Antonio Muratori (1672-1750), a keresztény kegyességre és a kôz¬
boldogságra való törekvés gondolatiságával.?? A , modern" jól megfért a „regi”-vel,
ugyanis a katolikus kegyességi irodalom másik kiemelkedő, nemzetközi hírnévvel
bíró szerzője a genfi püspök, Francois Sales (Szalézi Szent Ferenc, 1567—1622) írásai
tananyagként is szolgáltak. (Ne feledjük: ő a Genfi Grófságnak abban a történelmi
szakaszában töltötte be hivatását, amikor az protestáns lett, Jean Calvin (Kálvin),
Guillaume Farel és Ihéodore de Béze városa.) Salest magyarra is fordították Egerben.
A jezsuita misztikus Paolo Segneri (1624—1694)" az aszketika tanításában is szere¬
pet játszott. A Szentírás tanulmányozására szemináriumonként más és más kiemelt
szerző műveit használták. Akik Egerben tananyagnak számítottak, csak részben ol¬
vastatták őket Veszprémben. De a legismertebb szerzők mindenütt megvoltak már
a XVIII. század közepére. Mernard Larmy (1645-1715) francia oratoriänus tudös
(Apparatus Biblicus), a jezsuita René-Joseph de Tournemine (1661-1739), a domon¬
kos Ludovico Vincenzo Gotti (1664-1742), aki teolögiai alapmüveiben a különfele
keresztény felekezetek közötti megbékéléshez vezető utakat is kereste. A skolaszti¬
kus teológia mestere, mondhatni a tridenti zsinat utáni az örök klasszikus Martinus
Becanus (1563-1624), az erkölcsteolögiai gondolkodäs vitathatatlan tekintelye Paul¬
Gabriel Antoine (1678-1743) jezsuita (Theologia moralis universa). Meglepének is
találhatnánk Pierre Annat (Annatus, 1638-1715) rouergue-i teolögus, a Toulouse-i
Egyetem filozöfiatanäränak müvet mint tananyagot. A Methodicus ad positivam
theologiam apparatus című munkája egy időre ugyanis a pápai indexre is került (amíg ,ki
nem javítják" — donec corrigatur). Fontosnak tartottam megemlíteni a származási he¬
lyét, illetve azt, hol tanult, majd tanított. Roueurge ugyanis a Francia Királyságnak a
központtól való távolságban hasonló része, mint éppen Zala a Magyar Királyságban.
A kis, mondhatni elzárt falvak, gazdag szellemi hagyománnyal, de archaikus értékvi¬
lággal olyan muníciót jelentettek és jelentenek az ott felnövőknek, amely részleteiben
5991 DéBék 2018, 47-55.
32 SZELESTEI NAGY 2000; Ruszkaï 2016.
33 §zARAZ 2008; SzARAz 2012.
79