alkalmak, amikor mindenki felvette az ünneplő (,a másik") ruháját-cipőjét,
vagy ha más nem volt, kitisztította az egyetlen lábbelijét."" Mindenesetre a
ritualizált formák, a vallás és a közösségek kitüntetett szerepe csökkenőben
voltak a 20. század közepének magyar társadalmában, így interjúalanyaim
többségénél is.
Emellett még egy történelmi sajátosság tűnt fel az ünnep-elbeszélésekben:
az étel, az ünnepi étkezések jelentőségének hangsúlyozása, amely élesen és
deklaráltan szemben állt a korábban megtapasztalt éhezéssel vagy legalábbis
egysíkú táplálkozással. A fentebb említett egyházi ünnepek egyértelműen a
legfontosabbak voltak a közösség számára, ezek kiemelt szerepét a húsétel
és a kalács is jelezte, amelyek a háború körül születettek gyerekkorában va¬
lóban különlegesnek számítottak. Az ünnepek méltó megünnepléséhez , bi¬
zony meg kellett dolgozni", hiszen csak akkor lehetett húst kapni a faluban,
de még ehhez is sokat kellett sorban állni.?? A valamivel jobb helyzetben lé¬
vők esetleg vasárnaponként is húshoz juthattak, 4m az is a hét fénypontjänak
számított, amikor , vasárnaponként általában érezni lehetett azt a húsleves
szagot”.’® Egy zenészcsaládban viszont a színházi fellépések szünetnapján,
vagyis hétfőnként ettek ünnepi vacsorát: ,egy doboz szardíniát kinyitottak,
az volt az ünnep". Az ünnep tehát a - viszonylagos - bőség ideje, ponto¬
sabban a szükség, a kataklizmák okozta szűkösség idejének ellenpontja volt:
, én azért átéltem háború alatt, hogy szinte nem volt étel... Nálunk például az
ünnepekkor mindig jókat ettünk, tehát, hogyha krumplinudli meg bableves
meg minden, de ünnepekkor, akkor mindig volt valami finomság"?5 - em¬
lékszik interjúalanyom. Azonban a békeidők alapanyagai bizony hiányoztak:
karácsony előtt otthon készítették a szaloncukrot, , és valami krumplicukrot
vagy nem is tudom, mit tettek bele, mert cukrot nem lehetett kapni, úgyhogy
ezek ilyen nagyon sírós emlékek."
Interjúalanyaim egy része tehát gyerekkori ünnepeit sírósaknak, legalább¬
is hiányokkal terhelteknek jelenítette meg, vagy éppen az ünnep jelenségét és
jelentőségét is tagadta. Az ünnepre vonatkozó közlések másik csoportja a ha¬
gyományos társadalmak felbomlásának tényéről, illetve annak folyamatáról
árulkodik. (Ez a jelenség azonban természetesen egyáltalán nem zárja ki a
bensőséges ünneplést).