Page 85 [85]
3. Hivatásválasztás e 83
Valójában nem tudom, hogy ünneptelenség-narratívát használó interjú¬
alanyaimnál tényleg nem, vagy az általánosnál jóval kevésbé voltak-e meg¬
tartott ünnepek, vagy voltak, de ezek körülményeinek és rítusainak említé¬
sét veszélyesnek, esetleg fájdalmasnak értékelhették, és inkább a leplezést,
rejtőzködést (, passing", STEIN 2009) választották. Az, hogy a pszichotera¬
peutai neutralitás és absztinencia-követelmények miatt történt volna mind¬
ez, kizárható, hiszen csak a zsidó túlélő-leszármazottak között találkoztam
ezzel a jelenséggel. Az, hogy a zsidó származású terapeuták esetleg mélyebb
szakmaisággal rendelkeznének, mint mások, és emiatt érzékenyebbek a ne¬
utralitásra és absztinenciára, nem valószínű. Mindenesetre megjegyezhető,
hogy a látszólagos választalanság, a tagadás hátterében sok tényező rejtőzhet.
A történeti kutatásban - akár a pszichoterápiában - a válaszok megélt iga¬
zságát el kell fogadnunk, és mindig figyelemmel kell lennünk arra, hogy az
egyszerű megnyilatkozások mögött is bonyolult összefüggések, esetleg nem¬
zedékek fájó tapasztalatai rejtőzhetnek.?"
A legtöbb esetben azért voltak megosztható ünnep-narratívumok, még
úgy is, hogy az ünnep-történetek jóval töredékesebbnek bizonyultak, mint
az elsőként eszükbe jutó gyerekkori emlékek. A többségnél a legnagyobb ün¬
nepnek egyértelműen a karácsony számított, ami korántsem jelentette azt,
hogy ezt liturgikus ünnepként élték volna meg: az esemény vallásos része ke¬
veseknél kapott szerepet, inkább a családi intimitás, az ajándékok álltak a kö¬
zéppontban - ami nagyjából meg is felelt a szocialista karácsonyeszménynek
(KUNT 2007). Az említés gyakoriságában a születésnapok álltak a második
helyen. Csak ketten meséltek zsidó ünnepekről, és érdekes módon ugyaneny¬
nyien a május elsejét, pontosabban annak karnevál-részét, a felvonulást ne¬
vezték meg gyerekkoruk legkedvesebb, legemlékezetesebb ünnepeként. Úgy
tűnik, a hatalom sikeresen formálta át ahagyományokhoz kötődő, ritualizált
ünnepeket is, és eredményes volt az új ünnepek szocializációjában is.
Az archaikus társadalmak értékei azonban még megmutatkoztak, ha ke¬
veseknél is. Például egy interjúalanyom a szigorú hagyományok szerint zajló,
a gyerekek számára mégis rendkívül izgalmas, meleg hangulatú széderesték¬
ről számolt be. A hagyományosan katolikus többségű észak-dunántúli falu
legnagyobb ünnepe az 1950-es években még egyértelműen a templom védő¬
szentjének búcsúja volt, amely vallási-lelkiségi jellege mellett jó hangulatú
családi eseménynek is számított. Egy másik, Pannonhalma közeléből érkező
visszaemlékezőnk az egyházi ünnepként megélt karácsonyt, de különöskép¬
pen a húsvéti és úrnapi körmeneteket említette, melyek közös ünnepei voltak
a családnak, a falunak, a plébániának és az apátságnak: ezek voltak azok az
260 Az ,elveszett ünnepekről" részletesebben: PAPP 2019: 121-134, amelyből részletként emeltem ki a
fenti néhány bekezdést.