Page 86 [86]
OCR
84 s Élettörténet és pszichoterápia alkalmak, amikor mindenki felvette az ünneplő (,a másik") ruháját-cipőjét, vagy ha más nem volt, kitisztította az egyetlen lábbelijét."" Mindenesetre a ritualizált formák, a vallás és a közösségek kitüntetett szerepe csökkenőben voltak a 20. század közepének magyar társadalmában, így interjúalanyaim többségénél is. Emellett még egy történelmi sajátosság tűnt fel az ünnep-elbeszélésekben: az étel, az ünnepi étkezések jelentőségének hangsúlyozása, amely élesen és deklaráltan szemben állt a korábban megtapasztalt éhezéssel vagy legalábbis egysíkú táplálkozással. A fentebb említett egyházi ünnepek egyértelműen a legfontosabbak voltak a közösség számára, ezek kiemelt szerepét a húsétel és a kalács is jelezte, amelyek a háború körül születettek gyerekkorában valóban különlegesnek számítottak. Az ünnepek méltó megünnepléséhez , bizony meg kellett dolgozni", hiszen csak akkor lehetett húst kapni a faluban, de még ehhez is sokat kellett sorban állni.?? A valamivel jobb helyzetben lévők esetleg vasárnaponként is húshoz juthattak, 4m az is a hét fénypontjänak számított, amikor , vasárnaponként általában érezni lehetett azt a húsleves szagot”.’® Egy zenészcsaládban viszont a színházi fellépések szünetnapján, vagyis hétfőnként ettek ünnepi vacsorát: ,egy doboz szardíniát kinyitottak, az volt az ünnep". Az ünnep tehát a - viszonylagos - bőség ideje, pontosabban a szükség, a kataklizmák okozta szűkösség idejének ellenpontja volt: , én azért átéltem háború alatt, hogy szinte nem volt étel... Nálunk például az ünnepekkor mindig jókat ettünk, tehát, hogyha krumplinudli meg bableves meg minden, de ünnepekkor, akkor mindig volt valami finomság"?5 - emlékszik interjúalanyom. Azonban a békeidők alapanyagai bizony hiányoztak: karácsony előtt otthon készítették a szaloncukrot, , és valami krumplicukrot vagy nem is tudom, mit tettek bele, mert cukrot nem lehetett kapni, úgyhogy ezek ilyen nagyon sírós emlékek." Interjúalanyaim egy része tehát gyerekkori ünnepeit sírósaknak, legalábbis hiányokkal terhelteknek jelenítette meg, vagy éppen az ünnep jelenségét és jelentőségét is tagadta. Az ünnepre vonatkozó közlések másik csoportja a hagyományos társadalmak felbomlásának tényéről, illetve annak folyamatáról árulkodik. (Ez a jelenség azonban természetesen egyáltalán nem zárja ki a bensőséges ünneplést). 26. "Történeti interjú II[/9/205-206. 262 "Történeti interjú I[/3/104-105. »3 Történeti interjú II[/3/54. 764 "Történeti interjú II[/1/15. 265 "Történeti interjú [/3/122. 266 "Történeti interjú [/5/185.
