Page 132 [132]
OCR
HERNÁDI MÁRIA rítékezik. A filozófusra a felesége, a madárra vénkisasszony gazdája ügyel: ez a felügyelet egyszerre jelent rabságot és védelmet. A filozófus kalitkájának a külső tértől való elkülönültségét nemcsak a kalitka üvegfalai jelzik, hanem az is, hogy időnként kivilágítják vagy elsötétítik, kontrasztot képezve az elsötétülő vagy kivilágosodó várótermi térrel. A filozófus és a madár is a szellemi lét képviselői, akik azonban egy hermetikusan elzárt világban kénytelenek létezni: a filozófusnak még a hangja se hatol át a kalitkája falán. Ennek szimbolikus jelentése a dr-áma egészét tekintve talán az lehet, hogy azok a , médiumok", akik a kor történelmi botrányára rámutathatnának, bezárva és hatástalanítva léteznek, nehogy hátráltassák a (mindenkori) háború és a diktatúra gépezetének működését. Ebből az irányból tehát itt nem jön megoldás, a kalitkába zárt filozófus és madár nem tudják megállítani Hitler vonatait. A harmadik tér a vonat, ezen belül az étkezőkocsi nyit újabb belső teret, a hófödte táj síkján pedig a szentségtartóhoz vezető lépcső tagolja tovább a színpadi látványt. A négy síkhoz meghatározott szereplőcsoportok tartoznak, akik nem mozdulnak a saját színpadi ,dobozukból". A síkok közt többnyire nincs átjárás: a Kisfiú az egyetlen szereplő, aki keresztülhalad a világszinteken és lélekszíntereken. Áthallást teremt viszont a váróterem és a polgári ebédlő síkja között még az is, amikor a záró jelenetben az ebédlőben a katonák ölébe ülő gyerekek a várótermi sík szereplőinek mondatait ismétlik el, mintha - a Kisfiún kívül ők egyedül - látnák és ismernék ezt a másik síkot, anélkül, hogy a váróteremben fizikailag megjelentek volna. A Gyerekek és katonák díszletei és jelmezei helyszínenként változnak: a , holland ebédlő" a 19. századi realista regények világát idézi: akár egy Dosztojevszkij- vagy Bronte-regényben is megjelenhetne az öreg tölgyfaasztal a gyertyákkal, akancsóban a vízzel, az Almazöld ruhás úrral, a dekoltált, bundában érkező dámákkal és az ezüstkardot viselő katonákkal. A behavazott lépcső kortalan, archetipikus kép, mintha egy álomban jelenne meg. A hitleri vonatok a második világháború korát idézik. A váróterem — mint köztes tér, átmenet, határ — látványát tekintve heterogén: a Cigányforma ember, a Prelátus, a Tanító és a Vénkisasszony bármilyen korban elhelyezhetők. A társaság személytelen heterogenitását a kalitkában szállított filozófus és verítékező madár szürrealista látványa teszi végképp meghatározhatatlanná. A SZEREPLŐK VILÁGA A Pilinszky-drámák kevés szereplővel dolgoznak, a karakterek statikusak, mintha nem is hús-vér emberek, hanem - a költő szavával élve — ,kreatúrák" mozognának a színpadon. Ezek a kreatúrák egy-egy magatartásforma, illetve sajátos létállapot megtestesítői. Lényegében nem tesznek mást, mint — akar egy-egy ikon — sziinte+ 130 +
