OCR
DOBOZOK NYITVA, ZÁRVA ott van Isten és a Sátán síkja, de ezek nem egyenrangúként állnak szemben egymással egy dualisztikus rendszerben, hanem az isteni sík felülmúlja és mintegy körülöleli, magába foglalja a többi , réteget". Az emberi lélek is két részre bomlik: tudatosra és tudattalanra. Mindkét rész a háború okozta , sátáni" réteg szorongatásától szenved. A tudatos lélekrész kiált először az isteni sík után — ez a kiáltás a Kisfiú elküldésének gesztusa -—, de az isteni jelenlét (a szentségtartó képében), nem ide, hanem a tudattalan síkba, a lélek legmélyére, a ,kicsinyekhez" érkezik meg — innen járva át a többi réteget, s hozva el a vártnál mélyebb értelmű szabadulást. Ezen a ponton a mindent körülölelő , isteni" a legmélyebb, legrejtettebb és legesendőbb , emberivel" érintkezik. A négy létsíkot és egyben a négy színpadi teret tehát két dolog köti össze: a már említett áldozati asztal motívuma és a Kisfiú alakja. A Kisfiú először a polgári ebédlőben jelenik meg az első felvonás legvégén, de mint túl korán érkezettet, elküldik. Ezután a váróterem síkjában bukkan fel a második felvonásban, ahonnan a harmadik síkra, a vonatokhoz küldik, de ő nem ott, hanem a negyedik síkon, az isteni lét ,behavazott" szférájában tűnik fel megint, már a harmadik felvonásban. Ezután — mintegy bezárva a kört — visszatér, , alászáll" oda, ahol először láttuk, a legmélyebb pontra, a polgári ebédlőbe. A Kisfiú minden teret bejár, egyedül a Sátán szférájában nem jelenik meg látható módon. Útja többek között arra utalhat, hogy Pilinszky nem valamiféle fantasztikus időutazásként képzeli el a , jóvátehetetlen jóvátételét", hanem szertartásként," amely a múltnak a , most"-ban való jelenvalóvá tételét végzi el. Ezt a szertartást a színpadon az oltáriszentség és a mise rítusának megidézése jelzi és egyben összegzi: egybefogva az időrétegeket, illetve színpadi síkokat, eltörölve a köztük lévő határokat. Az időrétegek , átjárhatóságának", a múltban való hatékonyságnak tehát egyetlen útja van a költő szerint: ez az út pedig az ünnep időtlen pillanatán, a vallásos szertartáson kereszttil vezet.* A drama megoldása ezt a felfogást ábrázolja. A Gyerekek és katonák imént tárgyalt négy terének további érdekessége, hogy mind a négy önmagában is tagolt. A polgári ebédlőből lépcsők, ajtók és ablakok nyílnak: egy fenti ablakban jelenik meg a Felismerhetetlen öreg fej, a lépcsőn jönnek le a Hattyúnyakú nővér változatai, s ezen a lépcsőn viszik fel a vajúdó lányt. Ugyanennek a térnek a különböző sarkaiban ágyaz meg az Aranykontyú a családjának, a katonáknak és saját magának. A katonák az ajtókon keresztül járnak ki és be. A várótermi síkban — mely óvóhelyre emlékeztet - két kicsi, külön belső tér nyílik: két kalitka. Az egyik kalitkában egy filozófus dolgozik, a másikban egy madár ve7 Pilinszky ,a művészettől a jóvátehetetlen jóvátételét remélte, tehát valami olyasmit, ami ha egyáltalán lehetséges, csak a vallási szertartásokéval megegyező hatékonyság segítségével valósíthaté meg.” Uo., 19-20. 8 V6. Uo., 113-122. s 129 "