Page 132 [132]
HERNÁDI MÁRIA
rítékezik. A filozófusra a felesége, a madárra vénkisasszony gazdája ügyel: ez a fel¬
ügyelet egyszerre jelent rabságot és védelmet. A filozófus kalitkájának a külső
tértől való elkülönültségét nemcsak a kalitka üvegfalai jelzik, hanem az is, hogy
időnként kivilágítják vagy elsötétítik, kontrasztot képezve az elsötétülő vagy kivi¬
lágosodó várótermi térrel. A filozófus és a madár is a szellemi lét képviselői, akik
azonban egy hermetikusan elzárt világban kénytelenek létezni: a filozófusnak még
a hangja se hatol át a kalitkája falán. Ennek szimbolikus jelentése a dr-áma egészét
tekintve talán az lehet, hogy azok a , médiumok", akik a kor történelmi botrányára
rámutathatnának, bezárva és hatástalanítva léteznek, nehogy hátráltassák a (min¬
denkori) háború és a diktatúra gépezetének működését. Ebből az irányból tehát itt
nem jön megoldás, a kalitkába zárt filozófus és madár nem tudják megállítani
Hitler vonatait. A harmadik tér a vonat, ezen belül az étkezőkocsi nyit újabb belső
teret, a hófödte táj síkján pedig a szentségtartóhoz vezető lépcső tagolja tovább
a színpadi látványt.
A négy síkhoz meghatározott szereplőcsoportok tartoznak, akik nem mozdulnak
a saját színpadi ,dobozukból". A síkok közt többnyire nincs átjárás: a Kisfiú az
egyetlen szereplő, aki keresztülhalad a világszinteken és lélekszíntereken. Áthallást
teremt viszont a váróterem és a polgári ebédlő síkja között még az is, amikor a záró
jelenetben az ebédlőben a katonák ölébe ülő gyerekek a várótermi sík szereplőinek
mondatait ismétlik el, mintha - a Kisfiún kívül ők egyedül - látnák és ismernék ezt
a másik síkot, anélkül, hogy a váróteremben fizikailag megjelentek volna.
A Gyerekek és katonák díszletei és jelmezei helyszínenként változnak: a , holland
ebédlő" a 19. századi realista regények világát idézi: akár egy Dosztojevszkij- vagy
Bronte-regényben is megjelenhetne az öreg tölgyfaasztal a gyertyákkal, akancsóban
a vízzel, az Almazöld ruhás úrral, a dekoltált, bundában érkező dámákkal és az
ezüstkardot viselő katonákkal. A behavazott lépcső kortalan, archetipikus kép,
mintha egy álomban jelenne meg. A hitleri vonatok a második világháború korát
idézik. A váróterem — mint köztes tér, átmenet, határ — látványát tekintve heterogén:
a Cigányforma ember, a Prelátus, a Tanító és a Vénkisasszony bármilyen korban
elhelyezhetők. A társaság személytelen heterogenitását a kalitkában szállított filo¬
zófus és verítékező madár szürrealista látványa teszi végképp meghatározhatatlan¬
ná.
A SZEREPLŐK VILÁGA
A Pilinszky-drámák kevés szereplővel dolgoznak, a karakterek statikusak, mintha
nem is hús-vér emberek, hanem - a költő szavával élve — ,kreatúrák" mozognának
a színpadon. Ezek a kreatúrák egy-egy magatartásforma, illetve sajátos létállapot
megtestesítői. Lényegében nem tesznek mást, mint — akar egy-egy ikon — sziinte¬
+ 130 +