Page 256 [256]
OCR
5. A RÓZSASZÍN 255 (uo. 133). Ez egyértelműen arra mutat, hogy a rózsa a női ártatlanság fogalmának ekkoriban még magától értetődő asszociációja volt. Érdemes azonban összevetni ezt az adatot egy hajadon lány lehetséges szülésének kérdése körül zajló 1770-es szegedi perszöveggel (közli Szenti 2009, 315—318), amelyben a női mellbimbóudvar (areola mammae) színváltozásáról esik szó. A bűnper egyik szereplője, egy bábaasszony ugyanis azt állította, hogy: „ha hogy pedig az Aszonyi, avagy Léányi Személyek Gyermeket szűlnek, a szűlés után nem marad a Csöcse bimbojuk körülete fejer, dmbätor magok Testiben fejérek legyenek is, hanem mindék barnáb lészen" (uo. 317.) E vélemény szerint tehát a sötét mellbimbó-udvar a gyermekszülés — azaz az ártatlanság elvesztésének — velejárója és egyben igazolója. A másik bába is egyetért ezzel: ő szintén nem tapasztalta, hogy , Szűz Léányakon [...] az Csőcsűk bimboja Kőrűl valo bűre barnás volna", sőt, egyenesen azt állítja, hogy az inkább , piroskás szokott lenni" (uo. 318). Egy másik perszövegben viszont azt olvassuk, hogy fekete lett a szülését letagadó leány , mellye bimbójának kerülete" (Ióth 1994b, 134). Utóbbi véleményekben tehát egyszerűen a vi/ágos-sözét ellentétpárnak megfeleltethető fejér és barna/fekete jelenik meg, egy forrásban azonban a fehér helyén egy sokkal konkrétabb színnév: a piroskás tűnik fel. Tanulságos, hogy a világosabb mellbimbóudvar jelolésére nem a veres/vorés (vagy annak rokona: a verhenyes/vorhenyes ‘kissé veresbe hajló") hangzik el, hanem a rózsaszínbe hajló tónusokat felidéző piroskas. (Utobbi jelzö további használatához Id. SzI piroska szócikkét X. 734; vö. Balassi hasonló, pirosocska melléknevével, Id. BalassiSz). A szűz lányok halványnak tartott mellét elődeink tehát legfeljebb féjérnek (azaz ‘vilagosnak’), rózsaszínűnek (ahogyan fentebb Sitkey) vagy éppen a müvi arcpirositäs kapcsän negativ szimbolikäval is terhelt — piros szinnevet kicsinyitö, bec&zö kepzövel ellätva: piroskasnak tartottäk. Vagyis koräbbi forräsainkban az ártatlan lányok érintetlenségét igazoló testrészek (keblek, szeméremtájék) valós színezetének a meghatározása során a szép/egészséges bőr jelzőivel, vagy ami még fontosabb: a szemérmességgel, ill. aszüzességgel társított színnevekkel találkozunk. Az eddigiekből világosan kitetszik, hogy nem általában a piros kategória vagy a fokális piros, hanem csupán egy pirosba hajló, ,piroskás" árnyalat, azaz — a rózsavirághoz társított elvont értékeket is magába olvasztó — rózsaszín tónus az, amely a legbecsesebb női erénnyel: a szüzességgel összeforrt. Ez pedig közvetett bizonyítékkal szolgál arra, hogy az írott magyar emlékanyagban a szemérmet (szemérmetességet, de konkrétan akár a szeméremtestet is) jelképező piros színnév nem csupán az ártatlanság szimbolikus kifejezésében, hanem vizuális tartalmában is rokonságban áll a rózsaszín szóval.
