Page 256 [256]
5. A RÓZSASZÍN 255
(uo. 133). Ez egyértelműen arra mutat, hogy a rózsa a női ártatlanság fogalmának
ekkoriban még magától értetődő asszociációja volt.
Érdemes azonban összevetni ezt az adatot egy hajadon lány lehetséges szülésé¬
nek kérdése körül zajló 1770-es szegedi perszöveggel (közli Szenti 2009, 315—318),
amelyben a női mellbimbóudvar (areola mammae) színváltozásáról esik szó. A bűnper
egyik szereplője, egy bábaasszony ugyanis azt állította, hogy:
„ha hogy pedig az Aszonyi, avagy Léányi Személyek Gyermeket szűlnek, a szűlés után
nem marad a Csöcse bimbojuk körülete fejer, dmbätor magok Testiben fejérek legyenek is,
hanem mindék barnáb lészen" (uo. 317.)
E vélemény szerint tehát a sötét mellbimbó-udvar a gyermekszülés — azaz az ár¬
tatlanság elvesztésének — velejárója és egyben igazolója. A másik bába is egyetért
ezzel: ő szintén nem tapasztalta, hogy , Szűz Léányakon [...] az Csőcsűk bimboja
Kőrűl valo bűre barnás volna", sőt, egyenesen azt állítja, hogy az inkább , piroskás
szokott lenni" (uo. 318). Egy másik perszövegben viszont azt olvassuk, hogy fekete
lett a szülését letagadó leány , mellye bimbójának kerülete" (Ióth 1994b, 134). Utóbbi
véleményekben tehát egyszerűen a vi/ágos-sözét ellentétpárnak megfeleltethető fejér
és barna/fekete jelenik meg, egy forrásban azonban a fehér helyén egy sokkal konk¬
rétabb színnév: a piroskás tűnik fel. Tanulságos, hogy a világosabb mellbimbóudvar
jelolésére nem a veres/vorés (vagy annak rokona: a verhenyes/vorhenyes ‘kissé veresbe
hajló") hangzik el, hanem a rózsaszínbe hajló tónusokat felidéző piroskas. (Utobbi jelzö
további használatához Id. SzI piroska szócikkét X. 734; vö. Balassi hasonló, pirosocska
melléknevével, Id. BalassiSz). A szűz lányok halványnak tartott mellét elődeink tehát
legfeljebb féjérnek (azaz ‘vilagosnak’), rózsaszínűnek (ahogyan fentebb Sitkey) vagy
éppen a müvi arcpirositäs kapcsän negativ szimbolikäval is terhelt — piros szinnevet
kicsinyitö, bec&zö kepzövel ellätva: piroskasnak tartottäk. Vagyis koräbbi forräsainkban
az ártatlan lányok érintetlenségét igazoló testrészek (keblek, szeméremtájék) valós
színezetének a meghatározása során a szép/egészséges bőr jelzőivel, vagy ami még
fontosabb: a szemérmességgel, ill. aszüzességgel társított színnevekkel találkozunk.
Az eddigiekből világosan kitetszik, hogy nem általában a piros kategória
vagy a fokális piros, hanem csupán egy pirosba hajló, ,piroskás" árnyalat, azaz — a
rózsavirághoz társított elvont értékeket is magába olvasztó — rózsaszín tónus az,
amely a legbecsesebb női erénnyel: a szüzességgel összeforrt. Ez pedig közvetett
bizonyítékkal szolgál arra, hogy az írott magyar emlékanyagban a szemérmet (sze¬
mérmetességet, de konkrétan akár a szeméremtestet is) jelképező piros színnév nem
csupán az ártatlanság szimbolikus kifejezésében, hanem vizuális tartalmában is
rokonságban áll a rózsaszín szóval.