Page 430 [430]
OCR
De a dictatornak sehogy sem volt ínyére, hogy a szerencsére bízza magát az ellenséggel szemben, hisz a körülmények sem kényszerítik erre. Az ellenfél ráadásul az idő múltával napról napra gyengébb lesz: idegen vidéken tartózkodik, nem rendelkezik szervezett utánpótlással és megbízható erődítményekkel, ezenkívül testi-lelki adottságai miatt minden ereje a gyors támadásban van, míg a legkisebb várakozás is ellankasztja. (12) Ilyen elgondolással húzta-halasztotta a háborút, és súlyos büntetéssel fenyegetett meg mindenkit, aki a parancs ellenére harcba bocsátkozik az ellenséggel. A helyzettel elégedetlen katonák kezdetben csak az előőrsökön és az éjszakai őrszolgálatban tárgyalták ki a diczazort, sőt néha az egész senazust szidták, amiért nem a consulokra bízták a háborút: (13) nagyszerű fővezért, páratlan parancsnokot szemeltek ki, aki azt hiszi, semmit nem kell tennie a győzelemért, majd magától hussan le az égből az ölébe. Aztán már nyilvánosan, napközben is elhangzottak ilyen vagy még vakmerőbb kijelentések: vagy harcba indulnak a dictator parancsa ellenére is — mondogatták —, vagy az egész sereg visszatér Rómába. (14) A centuriók is elvegyültek a katonák között; már nemcsak kisebb csoportok lázadoztak, hanem a tábor főutcáin és a vezéri sátor előtt is egyetlen zúgássá folyt össze a tiltakozás zaja. A szinte gyűléssé nőtt tömegből mindenfelől kiáltások röppentek fel: induljanak azonnal a dictatorhorz, és à sereg nevében Sextus Tullius emeljen szót, hősiességéhez méltó módon. 13. (1) Tullius már hetedszer volt az első cenzuria parancsnoka," és a gyalogosok közül egy sem akadt, aki hőstetteivel több dicsőséget szerzett volna. (2) Most a katonák menete élén odasietett a fővezér emelvényéhez, és így beszélt Sulpiciushoz, akit nemcsak a tömeg hökkentett meg, hanem az is, hogy annak a mindig oly engedelmes Tullius állt az élére: (3) , Dictazor, ha szólhatok: az egész sereg úgy véli, hogy gyávának bélyegezted őket, és szinte megszégyenítő szándékkal kárhoztatod fegyvertelen veszteglésre, ezért kértek meg engem, hogy szót emeljek előtted az érdekükben. (4) Ha szemünkre lehetne vetni, hogy valaha is meghátráltunk, megfutottunk az ellenség elől, hogy hadijelvényeinket gyalázatosan elveszítettük, még akkor is elvárnám, hogy hibánkat bátorságunkkal tehessük jóvá, és új dicsőséggel törölhessük el a szégyen emlékét. (5) Az Allia mellett szétvert légiók Veiiből visszatérve hősiességükkel visszavívták gyávaságuk miatt elveszett hazájukat. Nekünk azonban - häla az istenek kegyének, a magad és a római nép szerencséjének — erőnk és dicsőségünk csorbítatlan. (6) Igaz, nem is igen merem szóba hozni a dicsőséget, amikor nemcsak ellenségeink űznek 1 Ô volt a légió rangidős cenzuriója. 429
