Page 431 [431]
OCR
gúnyt belőlünk mindenféle gyalázkodással, amiért asszonyok módjára a sáncok mögé bújunk, de te is, a saját fővezérünk. Úgy vélekedsz saját seregedről — és ez még rosszabbul esik —, hogy nincs bátorsága, fegyvere, erős karja, és noha még próbára sem tettél bennünket, úgy lemondtál rólunk, mintha csonkák és bénák vezérének tartanád magad. (7) Hisz mi mással magyarázhatnánk, hogy te, a veterán hadvezér, a bátor harcos, most, mint mondani szokás, ölbe tett kézzel üldögélsz? Bárhogy áll ugyanis a helyzet, inkább tűnik úgy, mintha te kételkednél a mi bátorságunkban, nem pedig mi a tiédben. (8) De ha nem te döntöttél így, hanem az állam, és minket az atyák valamely közös terve, nem pedig a gall háború tart távol a Várostól és házi isteneinktől, kérlek, vedd úgy, hogy amit most mondani fogok, nem a katonák szava a vezérhez, hanem a köznépé az atyákhoz. Ki venné rossz néven, hogy ha nekik megvan a maguk elgondolása, akkor a köznépnek is meglehet? (9) Katonák vagyunk, nem a rabszolgáitok, minket háborúba és nem számkivetésbe küldtek! Ha valaki jelt ad és csatába vezet, úgy harcolunk, mint férfiakhoz és rómaiakhoz illik, de ha nincs szükség fegyvereinkre, inkább Rómában élveznénk a nyugalmat, nem a táborban. (10) Mindez az atyáknak szól. Téged, fővezérünket mint katonáid kérünk: adj lehetőséget a harcra! Győzni akarunk, méghozzá a te vezetéseddel győzni, neked nyerni ékes babérkoszorút, veled vonulni diadalmenetben a Városba, és örömujjongás közepette a te kocsidat kísérve járulni a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter templomához." (11) Tullius szavai után felhangzott a tömeg könyörgése; mindenünnen azt kiáltozták, adjon jelt, szólítsa őket fegyverbe. 14. (1) A dictatornak az volt ugyan a véleménye, hogy az alapjában jó szándékú vállalkozás a jövőre nézve nem elfogadható példával szolgál, mégis megígérte, hogy teljesíti a katonák kérését. Majd Tulliust félrevonva megkérdezte, miféle eljárás ez, és hogy fér össze a katonai fegyelemmel. (2) Tullius nyomatékosan kérte a dictafort: ne gondolja róla, hogy megfeledkezett a katonai fegyelemről és arról, hogy mivel tartozik önmaga vagy a főparancsnok tekintélyének. Nem tagadhatta meg — mondta -, hogy élére álljon a felizgatott tömegnek, amely rendszerint felbujtóihoz hasonló, nehogy olyasvalaki kerüljön az élre, amilyen vezetőket egy forrongó sokaság szokott választani. (3) Ő semmiben sem cselekszik majd a fővezér szándéka ellen, annak viszont nagyon kell ügyelnie, hogy ura maradjon seregének. A fellángolt szenvedélyeket nem lehet tovább várakoztatni; ha a dictator nem teszi meg, 6k maguk valasztjak majd meg a csata helyét és idejét. (4) Miközben így beszélgettek, a sáncok előtt egy gall el akart hajtani néhány ott legelésző állatot, de két római elvette tőle azokat. A gallok kőzáport zúdí430
