Page 429 [429]
OCR
ba kerül, visszahúzódtak a városba: hát ezt látták a rómaiak méltónak arra, hogy diadalmenettel jutalmazzák! (11) Nos, hogy ne tartsák olyan bámulatos hőstettnek, ha egy kis csetepatét rendeznek az ellenség kapujában, látnak majd még sokkal nagyobb ijedelmet, de a saját falaik előtt! 12. (1) Így is lett. A következő évben [359], Marcus Popillius Laenas és Gnaeus Manlius consulsága idején seregük Tiburból a kora éjszaka csendjében támadásra készen Róma alá vonult. (2) A váratlan esemény, az éjszakai riadalom nagy rémületet keltett az álmukból felvett polgárok között, ráadásul a legtöbben azt sem tudták, kik a támadók és honnan jöttek. (3) Mégis gyorsan fegyverbe kiáltottak mindenkit, a kapuk elé kivonultak az előőrsök, a falakra a védősereg. Amikor hajnalban kiderült, hogy csak a tiburiak állnak a falak alatt maroknyi seregükkel, a consulok a két kapun kitörve közrefogták a már-már a falak megmászására készülő támadókat. (4) Mindjárt kitűnt, hogy azok inkább a meglepetés erejében, mint bátorságukban bizakodva merészkedtek ide, mert a rómaiak első rohamának is alig tudtak ellenállni. Egyébként Rómában mindenki úgy vélte, hogy a támadás még jól is jött, hiszen a közvetlen közelben fenyegető háborútól való félelem elnyomta az atyák és a köznép már-már kitörőben lévő viszálykodását. (5) A következő évben [358] egy másik ellenséges támadás jött, amely sokkal nagyobb rémületet keltett a földeken, mint a Városban. (6) A targuiniibeliek pusztítva vonultak át Róma területein, főként az Etruriával határos részeken, és miután a rómaiak eredménytelenül követeltek kártérítést, az új consulok, Gaius Fabius és Gaius Plautius a nép határozatából háborút üzentek nekik. Ezt a háborút Fabius vezette, Plautiusnak a hernicusok jutottak. (7) Közben egyre több hír érkezett a gallok hadi készülődéséről is. De ennyi fenyegetés közepette vigaszul szolgált, hogy a latinok békét kértek, amelyet meg is kaptak, és a régi szerződés alapján, amelyet éveken át nem tartottak meg, most megint sok csapatot küldtek a rómaiaknak. (8) Minthogy Róma védelme erre az erősítésre támaszkodott, kevésbé hatott ijesztően a hír, hogy a gallok máris Praenestébe érkeztek, majd Pedum környékén ütöttek tábort. (9) Rómában úgy döntöttek, hogy meg kell tenni dictatornak Gaius Sulpiciust, és Gaius Plautius consul, akit ezért hívtak haza, meg is tette. A dictator mellett a lovassági főparancsnok Marcus Valerius lett. Vezetésükkel a két consu/ seregéből kiválogatott csapatok indultak meg a gallok ellen. (10) A háború jobban elhúzódott, mint bármelyik fél szerette volna. Kezdetben csak a gallok szerettek volna mindenáron megütközni, később a fegyverre és harcra szomjazó rómaiak már felül is múlták ellenfelüket szilajságban. (11) 428
