Page 430 [430]
De a dictatornak sehogy sem volt ínyére, hogy a szerencsére bízza magát az el¬
lenséggel szemben, hisz a körülmények sem kényszerítik erre. Az ellenfél ráadá¬
sul az idő múltával napról napra gyengébb lesz: idegen vidéken tartózkodik, nem
rendelkezik szervezett utánpótlással és megbízható erődítményekkel, ezenkívül
testi-lelki adottságai miatt minden ereje a gyors támadásban van, míg a legkisebb
várakozás is ellankasztja.
(12) Ilyen elgondolással húzta-halasztotta a háborút, és súlyos büntetéssel
fenyegetett meg mindenkit, aki a parancs ellenére harcba bocsátkozik az ellen¬
séggel. A helyzettel elégedetlen katonák kezdetben csak az előőrsökön és az
éjszakai őrszolgálatban tárgyalták ki a diczazort, sőt néha az egész senazust szid¬
ták, amiért nem a consulokra bízták a háborút: (13) nagyszerű fővezért, páratlan
parancsnokot szemeltek ki, aki azt hiszi, semmit nem kell tennie a győzelemért,
majd magától hussan le az égből az ölébe. Aztán már nyilvánosan, napközben
is elhangzottak ilyen vagy még vakmerőbb kijelentések: vagy harcba indulnak
a dictator parancsa ellenére is — mondogatták —, vagy az egész sereg visszatér
Rómába. (14) A centuriók is elvegyültek a katonák között; már nemcsak kisebb
csoportok lázadoztak, hanem a tábor főutcáin és a vezéri sátor előtt is egyetlen
zúgássá folyt össze a tiltakozás zaja. A szinte gyűléssé nőtt tömegből minden¬
felől kiáltások röppentek fel: induljanak azonnal a dictatorhorz, és à sereg nevében
Sextus Tullius emeljen szót, hősiességéhez méltó módon.
13.
(1) Tullius már hetedszer volt az első cenzuria parancsnoka," és a gyalogosok
közül egy sem akadt, aki hőstetteivel több dicsőséget szerzett volna. (2) Most
a katonák menete élén odasietett a fővezér emelvényéhez, és így beszélt Sulpi¬
ciushoz, akit nemcsak a tömeg hökkentett meg, hanem az is, hogy annak a min¬
dig oly engedelmes Tullius állt az élére: (3) , Dictazor, ha szólhatok: az egész sereg
úgy véli, hogy gyávának bélyegezted őket, és szinte megszégyenítő szándékkal
kárhoztatod fegyvertelen veszteglésre, ezért kértek meg engem, hogy szót emel¬
jek előtted az érdekükben. (4) Ha szemünkre lehetne vetni, hogy valaha is
meghátráltunk, megfutottunk az ellenség elől, hogy hadijelvényeinket gyaláza¬
tosan elveszítettük, még akkor is elvárnám, hogy hibánkat bátorságunkkal te¬
hessük jóvá, és új dicsőséggel törölhessük el a szégyen emlékét. (5) Az Allia
mellett szétvert légiók Veiiből visszatérve hősiességükkel visszavívták gyávaságuk
miatt elveszett hazájukat. Nekünk azonban - häla az istenek kegyének, a magad
és a római nép szerencséjének — erőnk és dicsőségünk csorbítatlan. (6) Igaz, nem
is igen merem szóba hozni a dicsőséget, amikor nemcsak ellenségeink űznek
1 Ô volt a légió rangidős cenzuriója.
429