Page 141 [141]
AZ EGYHÁZI ÉV
(december 25.)," valamint Kr.u. 275-ben (vagy 274-ben,'!”” ill. 270 körül'”°)
Aurelianus császár bevezette december 25-én a Sol Invictus vagy Natalis Solis
Invicti késő antik!" ünnepet" a szír napisten, Emesa (vagy Emesza) tiszteletére
és az ahhoz kapcsolódó ünnepi játékokat." RApó Polikärp adatközlese szerint
274. december 25-én dedikálta!" a császár a Sol Invictus templomát." Célja
minden bizonnyal a Birodalom kultuszainak összefogása és , rendezése", egy¬
úttal ellenőrzése volt, amit egy monoteista napisten-vallás mint új államvallás
kialakításával akart elérni."
Az ünnepnap előzményeként értelmezendő, hogy az Egyiptomban és Szíriá¬
ban létező mítosz alapján a szír származású császár, Elagabal (vagy Elagabalus,
Heliogabalus) trónra lépésekor, 218-ban megkísérelte a Nap főistenné tételét."
A kor- és vallástörténeti kontextushoz annyit még meg kell említenünk, hogy
(1) a III. században a római császárok rendkívül gyorsan váltakoztak, és a ke¬
resztyén vallás mint religio illicita az egyébként belső kohéziós problémáival
küzdő Birodalom ellenségének és ellenlábasának tűnt, mivel a császárság esz¬
méje felelevenítésének és megerősítésének útjában állt (a keresztyénüldözések
egyik indoka mindenképpen ez volt); (2) az egyiptomi és kis-ázsiai kultuszok
rendkívül népszerűek voltak, és a császárok érdekében állt ezek integrálása.
Főképpen Aurelianus értette meg, hogy a régi római vallási hagyományok ápo¬
lása önmagában nem elegendő, hanem ezeket egy a maga korában népszerű
monoteista szerkezetű szoláris teológiába"" és kultuszba kell beilleszteni," ami
17
Mithrász a teremtés mestere és gondviselője, az ég és a föld közötti közvetítő. Vö. BaRs1 1999, 89.
172 OHCW, 65., 113.; RApó 1957, 36.; ADAM 1981, 122.; TALLEY 1991, 87-89.; DEVLAMINCK
2003/2004; BIERITZ 2004, 75.; BIERITZ 2005, 191.; LEEUWEN 2009, 128.
173 FURST 2008, 61.
174 KLAUSER 1965, 88-89.
1% V6. BOGAR 1932, 37-38.; BIERITZ 2005, 191.; LEEUWEN 2009, 128.; MEYER-BLANCK 2011, 146.
A Konstantin 312-es átütő győzelmét megörökítő diadalív a sikert isteni sugallatnak tulaj¬
donítja, az értelmezés szerint a győzhetetlen nap istenségéről van szó. CHADWICK 2003, 115.
Az adott időszakban több ókori kultúra ismerte a Nap (újjájszületésének ünnepét, amelynek
mély (vallás)történeti gyökerei vannak. Vö. BIERITZ 2004, 75.; RADO 1957., 36.; HAHN 1983,
79.; OSKAMP—SCHUMAN 2001, 120.
A dedicatio a római kultúrában nyilvános épület, különösen templom megnyitásának, felavatá¬
sának, szó szerint felajánlása az istenségnek. A szó átkerült a keresztyén liturgia szakkifejezései
közé. Vö. BERGER 2008, 471-473.
18 RADpó 1957, 36.
179 Vö. RATZINGER 2002, 97.; BIERITZ 2004, 75.
180 RADO 1957, 36. V6. részletesebben: TALLEY 1991, 89-90.; LEEUW 2001, 526.; DEVLAMINCK
2003/2004; ELIADE 2006, 530.
„Szoläris monoteizmus”: CHADWICK 2003, 116.
A templomnak hátat fordítva nem csupán egykor Jeruzsálemben (vö. Ez 8,16), hanem még
Kr.u. az V. században Rómában is imádkoztak a felkelő Naphoz. Radó 1957, 36.; CHADWICK
2003, 116.
176
177
Ss
18
2
182
140