Page 142 [142]
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR
akkoriban egyre egyetemesebbé kezdett válni. A keresztyének számára a szoláris
monoteizmus, valamint a szír gyökerü Sol Invictus kultusza valójában elfogad¬
hatatlannak minősült,!§? H. CHADWICK szerint , a szoläris monoteizmusböl [...]
kereszténységbe való átmenet nem járt nehézséggel [...]."""
Meglátásom szerint éppen ezért nem beszélhetünk a római, birodalmi-politi¬
kai érdekű kultusz és ünnep egyszerű keresztyén , helyettesítéséről". RATZINGER
szerint ez az elmélet ma már nem tartható, a teológiai motivációjú időpont¬
meghatározás kozmikus és teológiai kontextusa tette lehetővé, hogy a napkul¬
tusz szimbólumait az ünnep teológiájába bevonják: Krisztus születése az új
napfelkelte (naptámadat vö. Lk 1,78) kezdete," az igazságosság napjának (Ale¬
xandriai Kelemen) felragyogása, "" az igazi világosság (Sol iustitiae) születése."
BARSI Balázs magyarázata szerint a december 25-e keresztyén megünneplé¬
sének tényét nem kell úgy értelmeznünk, hogy azzal az amúgy is hanyatlóban
lévő, kiüresedő párhuzamos ünnepet akarták kiszorítani vagy helyettesíteni."
A feltehetően a III-IV. század táján keletkezett, híres római sírmozaik (vati¬
káni nekropolisz) ábrázolását is inkább apologetikus jelleggel, mintsem kvázi
szinkretista megnyilvánulásként kell értékelnünk. Ezen a mozaikon Krisztus
mint az egeken harci szekérrel áthatoló , napisten" látható."
A korabeli és népszerű kultuszok, valamint a Sol Invictus ünnepével kapcso¬
latban a teológiai és ünneptörténeti munkákban általában elsikkad az a tény,
hogy igazából III. századi valós és párhuzamos történésekről, ütközésről van
szó a császárok és a Birodalom, valamint a keresztyénség életében. Úgy tűnik,
hogy Konstantinig a keresztyén atyák és apologéták hiába bizonygatják, hogy
ők alapvető tisztelettel viseltetnek a Birodalommal szemben, szolidárisak és sa¬
játos kontinuitásban állnak az ő filozófiai és kulturális hagyományaikkal, és nem
a Birodalom kárát akarják.
Mindez összefüggésbe hozható a keresztyénség birodalmi és politikai hely¬
zetének, valamint megítélésének az adott korszakban tapasztalt változásaival
is. Az ünnep apologetikus jellege, amely a liturgikus ünneplésben és a prédi¬
kációkban nyilvánult meg, nem csupán a környező pogány világgal szemben
jelentkezett, hanem a keresztyénségen belüli, Krisztus istenségét és emberségét
183 Vö. ELIADE 2006, 529-530.
181 CHADWICK álláspontja szerint a keresztyénség átvette ezt a fennálló kultuszt, ezért nem üt¬
között nehézségbe az átmenet. CHADWICK 2003, 116.
185 RATZINGER 2002, 97-98.; HAFENSCHER 2010, 306.
186 CHADWICK 2003, 116.
187 DoLHAI 2001, 158.
188 BARSI 1999, 89-90. DOLHAI Lajos inkább a pogány ünnep kiszorításáról és keresztyén tarta¬
lommal való megtöltéséről beszél. DOLHAI 2001, 158.
189 V6. CHADWICK 2003, 116.
141