Page 141 [141]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV (december 25.)," valamint Kr.u. 275-ben (vagy 274-ben,'!”” ill. 270 körül'”°) Aurelianus császár bevezette december 25-én a Sol Invictus vagy Natalis Solis Invicti késő antik!" ünnepet" a szír napisten, Emesa (vagy Emesza) tiszteletére és az ahhoz kapcsolódó ünnepi játékokat." RApó Polikärp adatközlese szerint 274. december 25-én dedikálta!" a császár a Sol Invictus templomát." Célja minden bizonnyal a Birodalom kultuszainak összefogása és , rendezése", egyúttal ellenőrzése volt, amit egy monoteista napisten-vallás mint új államvallás kialakításával akart elérni." Az ünnepnap előzményeként értelmezendő, hogy az Egyiptomban és Szíriában létező mítosz alapján a szír származású császár, Elagabal (vagy Elagabalus, Heliogabalus) trónra lépésekor, 218-ban megkísérelte a Nap főistenné tételét." A kor- és vallástörténeti kontextushoz annyit még meg kell említenünk, hogy (1) a III. században a római császárok rendkívül gyorsan váltakoztak, és a keresztyén vallás mint religio illicita az egyébként belső kohéziós problémáival küzdő Birodalom ellenségének és ellenlábasának tűnt, mivel a császárság eszméje felelevenítésének és megerősítésének útjában állt (a keresztyénüldözések egyik indoka mindenképpen ez volt); (2) az egyiptomi és kis-ázsiai kultuszok rendkívül népszerűek voltak, és a császárok érdekében állt ezek integrálása. Főképpen Aurelianus értette meg, hogy a régi római vallási hagyományok ápolása önmagában nem elegendő, hanem ezeket egy a maga korában népszerű monoteista szerkezetű szoláris teológiába"" és kultuszba kell beilleszteni," ami 17 Mithrász a teremtés mestere és gondviselője, az ég és a föld közötti közvetítő. Vö. BaRs1 1999, 89. 172 OHCW, 65., 113.; RApó 1957, 36.; ADAM 1981, 122.; TALLEY 1991, 87-89.; DEVLAMINCK 2003/2004; BIERITZ 2004, 75.; BIERITZ 2005, 191.; LEEUWEN 2009, 128. 173 FURST 2008, 61. 174 KLAUSER 1965, 88-89. 1% V6. BOGAR 1932, 37-38.; BIERITZ 2005, 191.; LEEUWEN 2009, 128.; MEYER-BLANCK 2011, 146. A Konstantin 312-es átütő győzelmét megörökítő diadalív a sikert isteni sugallatnak tulajdonítja, az értelmezés szerint a győzhetetlen nap istenségéről van szó. CHADWICK 2003, 115. Az adott időszakban több ókori kultúra ismerte a Nap (újjájszületésének ünnepét, amelynek mély (vallás)történeti gyökerei vannak. Vö. BIERITZ 2004, 75.; RADO 1957., 36.; HAHN 1983, 79.; OSKAMP—SCHUMAN 2001, 120. A dedicatio a római kultúrában nyilvános épület, különösen templom megnyitásának, felavatásának, szó szerint felajánlása az istenségnek. A szó átkerült a keresztyén liturgia szakkifejezései közé. Vö. BERGER 2008, 471-473. 18 RADpó 1957, 36. 179 Vö. RATZINGER 2002, 97.; BIERITZ 2004, 75. 180 RADO 1957, 36. V6. részletesebben: TALLEY 1991, 89-90.; LEEUW 2001, 526.; DEVLAMINCK 2003/2004; ELIADE 2006, 530. „Szoläris monoteizmus”: CHADWICK 2003, 116. A templomnak hátat fordítva nem csupán egykor Jeruzsálemben (vö. Ez 8,16), hanem még Kr.u. az V. században Rómában is imádkoztak a felkelő Naphoz. Radó 1957, 36.; CHADWICK 2003, 116. 176 177 Ss 18 2 182 140
