Oldal 158 [158]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
Ezt érezte meg Kóti Árpád, zseniális »ritmikaix intuiciéval, ami¬
kor a Képzeletbeli operettben a vissza-viszatérő, a be- és kilépő halot¬
tat játszotta, örökké feketében, mígnem utolsó előtti bevonulásakor
színeváltozásként fehérben lépett be, »mint Yves Montand a szölöest¬
jénx — mondta. Akárcsak Sztálin — tettem hozzá — egy szovjet propa¬
gandafilm végén: az Átszellemültet majmolva makulátlan egyenru¬
hában jelent meg, mint Krisztus a Tábor-hegyen Andreas Ritzos és
Theophanes, a Görög novgorodi ikonjain.
Nem tudom, Enikő, a Képzeletbeli operett és a kilenc színész:
Szűcs Nelli, Ráckevei Anna, Újhelyi Kinga, Jámbor József, Kóti Árpád,
Kristán Attila, Mészáros Tibor, Varga József és Vranyecz Artúr ho¬
gyan hangolódtak ennyire egymásra, miféle csoda révén. Minden
közéjük állt. A francia és a magyar nyelv közötti gyökeres kommuni¬
kációtlanság. Egyetlen szótag sem vezet át egyikből a másikba: két
idegen nyelv... A csoda elsőként a fordító Rideg Zsófia türelmes, mély¬
reható munkájából fakad, aki a dolgokat áttette, a nyelv egyik part¬
járól szeretettel átjuttatta a másikra (szeretem a fordítást áthelye¬
zésnek, közlekedésnek láttatni: egy folyó átáramlik egy másikba
elhagyásokkal, rátalálásokkal, elválasztó és önmagát levetkező egy¬
ségként, amit a görög egy szóval metaforának nevez); Rideg Zsófia
elfogadta, hogy átkel a halálon, elfogadta, hogy veszteséggel jut át,
elfogadta a fuldoklást, ami maga a fordítás. A fordítás költői aktusa
által megformázta a ,, Te" testét, ami a betűk szövege mögött bújik
meg, mint egy másik, eltemetett, állatias, táncolt nyelv, egy élő nyel¬
vet, mely többet tud az emberről és a gondolat kulisszatitkairól, fo¬
nákjáról, mint a szavak lapos felszíne... Ez a ritmusfolyam és a hangok
színes drámája: cselekvő állat. Mert a ritmus mindig előbb tudja (és
lehet, hogy utoljára, a szavak végén) azt, amit a nyelv nem tud; tapin¬
tásra, érintőlegesen ismeri, ismeri fel az állati gondolat kalandját.
Mindennek a mély architektúrájára emlékezik — és még az anyag drá¬
májára is.
(...)
Színházról és szakralitásról kérdezel, Enikő... kicsit szemérmet¬
lenül, de az élő színházi gyakorlathoz nagyon is közel úgy válaszolok,
s 156 +