Oldal 158 [158]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? Ezt érezte meg Kóti Árpád, zseniális »ritmikaix intuiciéval, amikor a Képzeletbeli operettben a vissza-viszatérő, a be- és kilépő halottat játszotta, örökké feketében, mígnem utolsó előtti bevonulásakor színeváltozásként fehérben lépett be, »mint Yves Montand a szölöestjénx — mondta. Akárcsak Sztálin — tettem hozzá — egy szovjet propagandafilm végén: az Átszellemültet majmolva makulátlan egyenruhában jelent meg, mint Krisztus a Tábor-hegyen Andreas Ritzos és Theophanes, a Görög novgorodi ikonjain. Nem tudom, Enikő, a Képzeletbeli operett és a kilenc színész: Szűcs Nelli, Ráckevei Anna, Újhelyi Kinga, Jámbor József, Kóti Árpád, Kristán Attila, Mészáros Tibor, Varga József és Vranyecz Artúr hogyan hangolódtak ennyire egymásra, miféle csoda révén. Minden közéjük állt. A francia és a magyar nyelv közötti gyökeres kommunikációtlanság. Egyetlen szótag sem vezet át egyikből a másikba: két idegen nyelv... A csoda elsőként a fordító Rideg Zsófia türelmes, mélyreható munkájából fakad, aki a dolgokat áttette, a nyelv egyik partjáról szeretettel átjuttatta a másikra (szeretem a fordítást áthelyezésnek, közlekedésnek láttatni: egy folyó átáramlik egy másikba elhagyásokkal, rátalálásokkal, elválasztó és önmagát levetkező egységként, amit a görög egy szóval metaforának nevez); Rideg Zsófia elfogadta, hogy átkel a halálon, elfogadta, hogy veszteséggel jut át, elfogadta a fuldoklást, ami maga a fordítás. A fordítás költői aktusa által megformázta a ,, Te" testét, ami a betűk szövege mögött bújik meg, mint egy másik, eltemetett, állatias, táncolt nyelv, egy élő nyelvet, mely többet tud az emberről és a gondolat kulisszatitkairól, fonákjáról, mint a szavak lapos felszíne... Ez a ritmusfolyam és a hangok színes drámája: cselekvő állat. Mert a ritmus mindig előbb tudja (és lehet, hogy utoljára, a szavak végén) azt, amit a nyelv nem tud; tapintásra, érintőlegesen ismeri, ismeri fel az állati gondolat kalandját. Mindennek a mély architektúrájára emlékezik — és még az anyag drámájára is. (...) Színházról és szakralitásról kérdezel, Enikő... kicsit szemérmetlenül, de az élő színházi gyakorlathoz nagyon is közel úgy válaszolok, s 156 +
