Oldal 43 [43]
OCR
Nemzeti diskurzus és néprajz ? 41 ság tárgyaival a központban jelenik meg, nagyléptékű kiállítások látványosságává válik. A bemutatók rendszerint megelevenednek a kiállított szobák vendégül látott, felfogadott lakóival. A nép egyes csoportjai nem távoli vidéken leírt, esetleg lerajzolt, majd metszetekben megmutatott képként jelenik meg, hanem közvetlenül tárgyaival, de még inkább testi mivoltában, egy-egy alkalommal felvillantva szokásait — rendszerint a lakodalmat —, táncait, megszólaltatva dalait. A kiállítás hatására már megfogalmazódott a , magyar ethnographiai múzeum" létesítésének igénye. Ennek indokoltságát a Budapesti Közlöny a következőkben látta: , Ha létrejön, mint óhajtjuk, a magyarországi népviseleti muzeum, lehet még a mulasztásokat bőven pótolni; de e pótlással sietnünk kell, ha még valamit a jellemző sájátságokból meg akarunk menteni. Az idegenek pénze és a haladó civilisatio mindent kiegyenlítő és elözönlő áramlata alig hagy időt a késésre! "2 A hazai népipar valódi felfedezése az 1885-ben rendezett országos általános kiállítás jóvoltából következett be. A kiállítás az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium elképzelése alapján a magyarországi háziipart , néprajzi gyűjteményként / ehnographiai jelleggel" is bemutatták. A vállalkozás egy változatos, színes Magyarországot szemléltetett, amiben az iparfejlődés eredményei mellett a múlt emlékeinek ismertetése is szerepet kapott. Herich Károly kiállítási biztos megfogalmazása szerint ,,a kiállítás alkalmával fedezte fel csak Magyarország önmagát". A kiállításon az ország különféle területeiről, nemzetiségeitől a helyi kézműves alkotásokat tizenöt életképi jelenetben, viseletbe öltöztetett figurákkal megjelenített parasztszobában állították ki. A kiállítás Magyarország etnikai, kulturális sokszínűségét mutatja. A kalotaszegi, csíki székely, torockói, aldunai csángó, békéscsabai, , gömöri tót", Borsod megyei — matyó -—, erdélyi és szepesi szász, Hunyad megyei és Krassó-Szörény vidéki román, Vinga környéki bolgár és torontáli délszláv szobák berendezése, szereplői a kisebb tájék nemzetiségi megoszlásáról és életéről is képet adnak. Egyegy szobában gyakran több nemzetiség, népcsoport képviselői és termékei is jelen voltak, mint pl. a mezőkövesdiben, ahol a beállított jelenet a háziakat mutatja, amint látogatókat fogadnak: egy a Sajó menti Szirákról érkezett leKiállítási katalógus, Néprajzi Múzeum. Bp., 2006. 173. kat. 268. A világkiállításra gyűjtött anyag az újonnan szervezett Iparművészeti Múzeumba került, csak utóbb, több részletben ment át a Néprajzi Múzeumhoz, lásd Lackner i. m.; Gráfik Imre: A Néprajzi Múzeum magyarországi gyűjteményeinek kezdetei. Néprajzi Értesítő 79 (1997) 19-45. A hímzések egy részének közléséhez lásd Sinkó Katalin: A népművészet-szemlélet változásai és a Nemzeti Múzeum 1852-1898. Neprajzi Ertesitö 91 (2009) 35-79. - a Pulszky Károly féle ornamentika-album: 52—53. £ Budapesti Közlöny, 7 (1873. március 18.) 64. sz. 540.
