Oldal 42 [42]
OCR
40 « Néprajz és muzeológia TÁRGYAK HISTORIKUMA ÉS ESZTÉTIKÁJA Az „ugor - török háború" idejében már nemcsak a , magyarság" egészéről beszélnek, hanem a falvak népe, az ország egyes vidékeinek lakossága is a figyelem előterébe kerül. A tájak, országrészek, vidéki városok, sajátos népcsoportok — palocok, székelyek, hetésiek stb. — leírásnak nagy múltú hagyománya" után új érdeklődési irányok támadnak. Az egyik a kézműves munka, a ,népipar", a , nemzeti háziipar" fogalmai alapján bontakozik ki. A kezdet gazdasági motivációjú, a szándék a , házi szorgalom" fejlesztésén keresztül a falusi, elzárt körzetekben élő nép felkarolása. Az első lépés visszanyúlik 1872-re, amikor Xántus János és Rómer Flóris a kulturális kormányzat megbízására a következő évi bécsi világkiállításnoz nagyszabású anyaggyűjtést végez. A kiállításra a Jacob Falke által kidolgozott koncepció szerint olyan háziipari termékeket vártak, amelyeket a nép maga saját használatára állít elő. Xántus és Rómer az egész ország területéről nagy gyűjteményt halmoznak föl paraszti viseletdarabokböl, himzesekböl — köztük nem paraszti ún. úri hímzésekből is —, hangszerekből, házberendezési tárgyakból, díszes kerámiákból, kézműves termékekből, nagyobb tárgyak modelljeiből. Az összegyűlt anyagot országrészenként s azon belül nemzetiségenként elrendezve a Magyar Iparegyesület épületében, a Köztelek hat termében a hazai közönség is láthatja, élénk sajtóérdeklődés kíséri, s megtekinti az uralkodó család is. Bécsbe kevesebb tárgy kerül ki, egy részük zsúfolt kiállítási helyszínen, a háziipari tárlaton látható, figyelmet alig kelt. Ezzel szemben a világkiállítás központi témája, a lakásviszonyok bemutatása részeként megépített parasztházak látványa nagy sikert arat. Ez a bemutatási mód, amely az 1867-es párizsi világkiállításon jelentkezett először, a népi élet több vonását teszi hozzáférhetővé, mint az egyes tárgyféleségek múzeumi sorozatai. Magyarország négy berendezett parasztházat mutat be: egy erdélyi szász, egy nyitrai német, egy bánsági román és egy székely házat. Itt az utóbbiban , németre fordított sszékely dalok«-at tartalmazó füzet vásárolható, a történeti múltat a falra akasztott »szekely szentek«, Attila, Arpad, Álmos, Bethlen és Rákóczi képei jelenítik meg". A házban egy fiatal férfi és nő fogadta a látogatókat." A kiállítási faluval a távoli lakos6 Kósa László — Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp., 7-30 (Kósa László tollából); Magyar tájak néprajzi felfedezői. Vál., szerk., bev. tan.: Paládi-Kovács Attila. Bp., 1985. [A magyar néprajz klasszikusai] Lackner Mónika: Az első magyar néprajzi gyűjtemény: a magyar népi kultúra prezentációja az 1873-as bécsi világkiállításon. In: Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között (1873—1920). Szerk.: F. Dózsa Katalin. Kiállítási katalógus, Budapesti Történeti Muzeum. Bp., 2004. 101-107. id. 105. A székely ház eddig azonosítatlan, elsőként közölt, Klösz György készítette fotója: Huszka József, a rajzoló gyűjtő. Szerk.: Fejős Zoltán. 61
