Oldal 44 [44]
OCR
42 s Néprajz és muzeológia genyt es „csak selyemben meg barsonyban jar[6]” hügät.” A parasztszobák mint a világkiállítások nemzeti szimbólumai" itt a táji-regionális Es etnikai-nemzeti különbségek kifejezésére és felmutatására szolgálnak. Az 1885-ös kiállítás az országos önképet a magyarországi etnikai-kulturális mozaik kiemelt színhelyein keresztül teremtette meg. Ekkor emelkedik a magyar nép reprezentációjának szintjére, s válik tartósan nemzeti identifikációs toposszá a , székely", a , kalotaszegi", a , matyó" vagy a , csángó", s ideig-óráig a nemzetiségek egyes példái, mint a , gömöri tót". Az országos kiállításon a néprajzi szobák mellett egyszerű halászeszközöket is kiállítottak. A közreadott anyag Herman Ottó nevéhez fűződik, aki 1883ban országos felmérésre indult, hogy a magyar halfajtákat felderítse, tüzetesen leírja. Eközben egy új világ tárult szemei elé, a halászatból élő nép ismeretei és eszközkészlete. A kiállításon mutatványt ad közre, három nyelven publikált katalógussal, mely már címében , ősi nyomokat" ígér a magyar halászatban. Ezután adja közre nagy munkáját a Magyar halászat könyve című kétkötetes monográfiát 1887-ben. A természettudományosan pontos leírásokat szépirodalmi igényű betétekkel és az ismert grafikus, Jankó János (az etnográfus édesapja) által rajzolt népéletképekkel kiegészítő előadásmód az első olyan néprajzi monográfiát jelenti, mely a köznép tárgyait veszi számba, s ebből történeti — evolucionista —- magyarázatot vezet le. A táegyak Herman Ottó szemében az ősi életvitel nyomait őrzik, , beszélő szerszámok".? Nagy közéleti és tudományos tekintélyével új irányt nyit az etnográfia addigi értelmezésében. Számára a néprajz a jelenkor régészetét jelenti. Személyében egy új alapító atyát tisztelnek: Herman Ottó az, aki megteremtette az etnográfiát Magyarországon, ami alatt tárgyi néprajzot kezdenek érteni. Így szerepel a Hunfalvy-emlékünnepélyen, ahol a Néprajzi Társaság tevékenységébe ő , vezeti be" a leíró etnográfiát, ő az ezzel foglalkozó szakosztály elnöke. A mű úgy járul hozzá a nemzeti eredetvitákhoz, hogy a halászati eszközök ősrégészeti magyarázata alapján a magyarság eredetét olyan területhez, álla63 Heirich Károly: Háziipar. XXIX. csoport. In: Hivatalos jelentés a budapesti 1885-iki országos általános kiállításról. 4. kot. Szerk.: Keleti Karoly. Bp., 1886. 499-514. id. 500. A mezőkövesdi szoba fényképének legutóbbi újra közlését lásd Huszka József, a rajzoló gyűjtő i. m. 140. kat 207. A jelent a millenniumi kiállítás hasonló (de nem teljesen azonos!) bemutatójának ismertetése alapján fejthető meg. Lásd e kötet Matyók és Mezőkövesd — a helyi kultura múzeumi reprezentációjának néhány kérdése című fejezetét. Stoklund, Bjarne: How the Peasant House Became a National Symbol. A Chapter in the History of Museums and Nation-Building. Ethnologia Europaea 29 (1999) 1: 5-18. ® Lasd részletesen Fejés Zoltan: Osfoglalkozdsi képek. Kiállítási katalógus. Néprajzi Múzeum. Bp., 2003. [Kamarakiallitasok, 11.]; Huszka Jozsef, a rajzolé gytijté i. m. 205. kat. 323-325; Szilagyi Miklos: Herman Ottó tárgyszemlélete. Néprajzi Értesítő 91 (2009) 133-146.
