Oldal 36 [36]
34 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK
visszavonul, és egyre inkább a tagok irányítják a csoportfolyamatot, aktívan részt
vesznek a feladatok kiosztásában, a folyamat irányának kijelölésében.
Az utóbbi kritérium alkalmas arra, hogy a szociális csoportokat elkülönít¬
se a pszichológiai csoportoktól. A bevezetőben jelzett társadalmi változások,
az individualizáció és az uniformizálódás új kihívások elé állítják a társadalom
minden tagját. Ebben a helyzetben az egyén könnyen elveszítheti a kontrollt
saját élete fölött, a gyermekeknek kikerül a döntés a kezükből, mintegy sod¬
ródnak a szülők által választott oktatási intézmények útvesztőiben. A szociális
csoport működésénél fogva képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az egyén
szembenézzen az önálló döntéssel - egyelőre következmények nélkül, és megta¬
pasztalja az önreflexió lehetőségét. Ebben a folyamatban a csoport vezetőjének
tudnia kell a csoport indulására jellemző irányító funkcióból háttérbe vonulni.
Schwartz ezt úgy fogalmazta meg, hogy , a csoport az olyan, mint egy baleset a
csoporttag életében", hiszen az egyén élettörténései már régen folytak a csoport
előtt, és a csoport vége után is jellemzően meglesznek (Schwartz 1971). Így a
vezetőnek oda kell figyelnie a szerepére.
4. kritérium: A csoport vezetőjének megélhetővé kell tudni tenni a csoportmunka
végét. A csoport lezárása, illetve a csoportfolyamat vége egy nagyon fontos mo¬
mentum a csoport és a tagok életében. Ekkor történik a reflektálás az elvégzett
munkára, illetve ebben a folyamatban lehet felkészülni a csoportról való levá¬
lásra. Pontosan a csoport hatásaiból adódóan ez minden csoportra igaz, így ez a
kritérium sem lesz alkalmas arra, hogy elkülönítsük a csoporttal végzett szoci¬
ális munkát más, csoporttal végzett tevékenységtől.
A fentiekből nagyon jól látszik, hogy a társszakmák közül a szociális munka
is rendkívül nehéz helyzetben van, amikor az egyik nagyon fontos munkafor¬
máját, a csoportmunkát próbálja elkülöníteni más csoportoktól. Még egy na¬
gyon fontos momentum lesz a szociális csoportok fejlődésében, amely óriási űrt
hagy maga után, de addig is haladjunk a fejlődés időrendi sorrendjében.
A csoportokkal való munkának a szociális munkán belüli differenciálódása
az 1930-as években kezdődött el, és ebben nagy szerepe volt Coyle-nak. Fia¬
talokkal, felnőttekkel egyaránt dolgozott, és közben arra is hangsúlyt fekte¬
tett, hogy a csoportmunka mint munkaforma hivatalosan is elismertté váljon
a szociális munkán belül, hiszen addig a szociális segítségnyújtást az egyéni
esetkezelés jellemezte. Egyik írásában olvashatunk arról (Coyle 1948) mekko¬
ra előrelépésnek tekintette azt a momentumot, amikor az Amerikai Csoport¬
munkások Szövetsége kiadott egy állásfoglalást, miszerint ,a csoportmunkás
feladata, hogy csoportos interakciók szervezésével, programtevékenység révén
előmozdítsa a tagok fejlődését és a célok megvalósítását."