Oldal 36 [36]
OCR
34 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK visszavonul, és egyre inkább a tagok irányítják a csoportfolyamatot, aktívan részt vesznek a feladatok kiosztásában, a folyamat irányának kijelölésében. Az utóbbi kritérium alkalmas arra, hogy a szociális csoportokat elkülönítse a pszichológiai csoportoktól. A bevezetőben jelzett társadalmi változások, az individualizáció és az uniformizálódás új kihívások elé állítják a társadalom minden tagját. Ebben a helyzetben az egyén könnyen elveszítheti a kontrollt saját élete fölött, a gyermekeknek kikerül a döntés a kezükből, mintegy sodródnak a szülők által választott oktatási intézmények útvesztőiben. A szociális csoport működésénél fogva képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az egyén szembenézzen az önálló döntéssel - egyelőre következmények nélkül, és megtapasztalja az önreflexió lehetőségét. Ebben a folyamatban a csoport vezetőjének tudnia kell a csoport indulására jellemző irányító funkcióból háttérbe vonulni. Schwartz ezt úgy fogalmazta meg, hogy , a csoport az olyan, mint egy baleset a csoporttag életében", hiszen az egyén élettörténései már régen folytak a csoport előtt, és a csoport vége után is jellemzően meglesznek (Schwartz 1971). Így a vezetőnek oda kell figyelnie a szerepére. 4. kritérium: A csoport vezetőjének megélhetővé kell tudni tenni a csoportmunka végét. A csoport lezárása, illetve a csoportfolyamat vége egy nagyon fontos momentum a csoport és a tagok életében. Ekkor történik a reflektálás az elvégzett munkára, illetve ebben a folyamatban lehet felkészülni a csoportról való leválásra. Pontosan a csoport hatásaiból adódóan ez minden csoportra igaz, így ez a kritérium sem lesz alkalmas arra, hogy elkülönítsük a csoporttal végzett szociális munkát más, csoporttal végzett tevékenységtől. A fentiekből nagyon jól látszik, hogy a társszakmák közül a szociális munka is rendkívül nehéz helyzetben van, amikor az egyik nagyon fontos munkaformáját, a csoportmunkát próbálja elkülöníteni más csoportoktól. Még egy nagyon fontos momentum lesz a szociális csoportok fejlődésében, amely óriási űrt hagy maga után, de addig is haladjunk a fejlődés időrendi sorrendjében. A csoportokkal való munkának a szociális munkán belüli differenciálódása az 1930-as években kezdődött el, és ebben nagy szerepe volt Coyle-nak. Fiatalokkal, felnőttekkel egyaránt dolgozott, és közben arra is hangsúlyt fektetett, hogy a csoportmunka mint munkaforma hivatalosan is elismertté váljon a szociális munkán belül, hiszen addig a szociális segítségnyújtást az egyéni esetkezelés jellemezte. Egyik írásában olvashatunk arról (Coyle 1948) mekkora előrelépésnek tekintette azt a momentumot, amikor az Amerikai Csoportmunkások Szövetsége kiadott egy állásfoglalást, miszerint ,a csoportmunkás feladata, hogy csoportos interakciók szervezésével, programtevékenység révén előmozdítsa a tagok fejlődését és a célok megvalósítását."
