Oldal 35 [35]
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 33
terápiás csoportoknál említettünk, ám a probléma az, hogy a szociális szakem¬
ber kompetenciájába a terápia nem tartozik bele. Nem jellemzi a szociális be¬
avatkozásokat az orvosi megközelítésben használatos hármas egység sem, ne¬
vezetesen a , vizsgálat, diagnózis, terápia" (Yalom 1995), így érthető, hogy ezt az
elnevezést óriási támadás érte a pszichológia oldaláról. A csoportterápia meg¬
nevezés azt is magában foglalja, hogy minden tagnak önálló célja van a csoport¬
ban, és az egyénekkel szemben a csoport vezetője is megfogalmaz célokat. Azaz
a csoportterápia ,az egyént középpontba állító folyamat csoportos közegben"
(Yalom 1995). Ahhoz, hogy a segítő szakmákat el tudjuk különíteni a gyógyítás¬
tól, és ezzel kijelöljük a kompetenciahatárokat, elengedhetetlenül fontos, hogy
a munkaformák megnevezésében is legyenek értelmezhető különbségek. A cso¬
portterápia kifejezés használata ezt a feltételt nem elégíti ki, sőt összemossa
azokat a történeti tényeket, amelyeket az előzőekben bemutattunk, és amiből
egyértelműen látszik a pszichológiai hatás, illetve a gyógyító cél, ám meg kell
tudnunk mondani a lényegi különbségeket. Így lehet az, hogy egy újabb, jelen
állapotban is használt megnevezés jelenik meg a szociális munkában, amit a
szociális munka csoporttal kifejezés ír le. Azt gondolnánk, ezzel a megnevezés¬
sel a szociális munka megtalálta a magának megfelelő csoportmunka-elneve¬
zést. Ha azonban szemügyre vesszük azokat a kritériumokat, amelyek ennek
a meghatározásnak a sajátosságai, láthatjuk, hogy nem világos az elhatárolódás
a pszichológiai alapú csoporttól.
1. kritérium: A csoport vezetője foglalkozik azzal, hogy kik vannak jelen a csoport¬
ban. Bármennyire is szeretné a szakma elhatárolni magát ezzel a kritériummal
más csoportoktól, ennek alapján nem lehetséges. Szőnyi világosan leírja, hogy
,a terápiás csoportoknál elkerülhetetlen az egyén feltárulkozása a csoport
előtt, ám arra érdemes a tagoknak felhívni a figyelmét, hogy a csoporton kívü¬
li társas érintkezés során nem feltétlenül kell egymás felé fordulniuk, mert az
akadályozhatja a terápiás folyamatot" (Szőnyi 1984).
2. kritérium: A csoport vezetőjének aktívan kell értenie és értelmeznie a csoportdi¬
namikai jelenségeket. A pszichológiai csoportok fejlődésénél bemutattuk Lewin
(1975) csoportfolyamatok iránt mutatott érdeklődését, amivel a csoport hatása
felé irányította korának csoportokkal foglalkozó gondolkodóit. Ennek értelme¬
zése minden - a csoporttal kapcsolatba kerülő - szakembernek feladata, hiszen
enélkül nem lehet megérteni a csoportban zajló folyamatokat. Így ez nem csak a
szociális csoportok sajátossága.
3. kritérium:A csoportvezeté megfelelé attittidkészlete. Ez aztjelenti, hogyacsoport
vezetője segíti a csoporttagokat abban, hogy minél magasabb szintű autonómiát
érjenek el. Ezt úgy teszi, hogy a csoport fejlődésével párhuzamosan fokozatosan