Page 27 [27]
OCR
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA " 25 Szabó Dezső korszerűsége mutatkozik meg abban, hogy érzékelve a modernitás beköszöntét, magától értetődő volt számára, hogy a korábbi integráló erők jórészt elveszítik a képességüket a társadalom egységének biztosítására. A kibontakozó individualizmus, az egymásnak feszülő társadalmi csoportok konfliktusa azonban mind olyan tényező, amellyel szemben szükségesnek tűnt számára a társadalom integrációjának megerősítése. A rendkívül művelt és kora szellemtörténetében jól tájékozódó Szabó számára ehhez Schopenhauer filozófiája teremti meg a fogódzókat (Kovács 2014: 22-24). Szellemfilozófiájának keresztény gyökereihez híven, Schopenhauer a szolidaritás alapját a részvétben találja meg. Úgy látja, ez képes kimozdítani az egyre individuálisabban tájékozódó társadalmat az egoizmusából és képes megteremteni a társadalmi integráció alapjait. A részvét és az ebből levezetett társadalmi szolidaritás lesz az a gondolat, amely kapcsolódásokat teremt Szabó Dezső gyerekkorának vallásos világértelmezéséhez. Másfelől ez alapozza meg a szolidaritás kibontakoztatásának azt a koncepcióját is, amely sok szálon kapcsolódik Jásziék integráció-felfogásához. Szabó Dezső részvétet hangsúlyozó értelmezése ugyanis egyfajta modern humanizmust fogalmaz meg, ami túllép az osztályok és nemzetek jelentette korlátokon, s az osztályok, nemzetek közötti konfliktusok helyett a pacifizmus politikájával igyekszik kibékíteni a szembenállókat, valamint az emberiség közös képviseletét tekinti a sikeres társadalmi reform alapjának (Szabó Dezső 2003£). A schopenhaueri részvéten alapuló szolidaritás elképzelése és az ebből levezetett humanizmus ekképpen mutat párhuzamokat a nyugatosok körének nézőpontjával. Másrészt jól tükrözi azt a sajátos tudásszociológiai helyzetet, amely Szabó Dezsőt jellemzi. A radikális változást megcélzó nemzedéki élmény, a kor modernitásának hatása és szűkebb csoportjának vallásossága egyaránt jelen van formálódó elképzelésében. Szabó Dezső a gyerekkor világának nemzeti tradicionalizmusán és vallásosságán szűri át az újabb tapasztalatokat, hogy ezekből a hatásokból a kiindulást csak részben tükröző új szemléletet alakítson ki. Az elsődleges szocializációs közeg világszemléletét részben felülírják a későbbi tapasztalatok, ami abban is megmutatkozik, hogy a fiatal Szabó Dezső elveszíti istenhitét. Az , Isten halott" századfordulós világában gyakori beállítódás azonban Szabó Dezsőnél csak a személyes hit dimenzióit szorítja háttérbe. Ez nem eredményez egy evilági vallásosságot, mint az egy generáció alatt szekularizálódó zsidó középosztály tagjainál, akik közül többen a kommunista és szociáldemokrata mozgalmak szószólói lesznek. Szabó társadalomképében a vallás megőrzi társadalomszervező erejét, anélkül hogy annak tartalmaiban a személyes istenhitnek elsődleges szerepe lenne (Szabó Dezső 2003). Ez a gondolati elem szintén francia hatásokat tükröz, de itt hangsúlyozottan nem a barresi elképzelésről, hanem a francia szociológia klasszikusairól van szó. Szabó Dezső August Comte (Comte 1979) és Emile Durkheim (2003) által
