Page 28 [28]
OCR
26 * À MAGYAR TARSADALOMFEJLODES HARMADIKUTAS ÉRTELMEZÉSEI megfogalmazott azon koncepció híve lesz, hogy a modern társadalom integrációja nem mondhat le az individuumokon túlmutató erőkről. Ezek képesek ugyanis megteremteni a sui generis társadalom egységét. Szabó Dezső is osztja azonban azt a felfogást, hogy a modernitás körülményei között a hagyományos vallásosság ezt már nem tudja kialakítani, mivel az Istenhez fűződő viszony is individualizálódik. A szociológia francia hagyománya amellett érvel, hogy immár egy szekularizált vallásosság (a társadalomba vetett hit) tudja megteremteni a közösség integrációját. Ez képes az individualitásból fakadó sokféleséget megzabolázni és a társadalom egységét biztosítani. Mint láttuk, ez a felfogás ahumanista nyugatosok értelmezésével mutat rokon jegyeket. Másfelől a részvétet középpontba állító humanizmus képviselete vezet ahhoz az éles bírálathoz, amelyet Szabó Dezső az első világháború elején pappírra vet (Szabó Dezső 2003c), és ami egyre inkább eltávolítja a liberális racionalista tábor tagjaitól. A döntő fordulat azonban a világháború eseményeivel, a kiszipolyozott, reményét vesztett ország állapotával (vö. Papp 2021) és az ebből származó új, de az egész későbbi pályáján végigvitt koncepcióval függ össze. Ebben Szabó Dezső most már a , magyar forradalom" szükségességét hirdeti, egyaránt szembekerülve a hagyományos elit által képviselt romantikus konzervativizmussal és az újsütetű polgárság liberális racionalizmusával. A tudásszociológiai pozíció hatása a , magyar forradalom" koncepciójára Szabó Dezső koncepciója hűen tükrözi tudásszociológiai helyzetét. A válság megoldása érdekében történő kapcsolatkeresései a közéleti és politikai elit konzervatív és liberális csoportosulásaival meggyőzik arról, hogy ezek a szekértáborok csak olyan ideológiai pozíciót képesek elfoglalni, amely saját partikuláris társadalmi érdekeiket tükrözi. A magának váteszszerepet tulajdonító, saját koncepcióját az össztársadalmi totalitást megjelenítőnek gondoló Szabó Dezső számára ezek után csak egy lehetőség marad: a fenti csoportokkal való radikális szembenállás kinyilvánítása és azok vélt vagy valós partikularitásának leleplezése. Ebben a Szabó Dezső-i gondolatban visszaköszönnek saját társadalmi csoportjának és szűkebb környezetének szándékai: a mindenkori csoportérdekek fölött az össznemzeti érdekek képviselete egy olyan koncepcióval, amely hangsúlyozottan a társadalom egységes képviseletét fogalmazza meg (Szabó Dezső 1991c; 1991d; 2003: 752-—782). Másfelől Szabó gondolkodásának az is része, hogy a nemzet helyzetét történeti perspektívából is megvilágítsa. Ez a szándék különösen erős egy olyan szerző részéről, aki a történeti-nemzeti hagyományokat már gyerekkori családi közegében is alapvető tájékozódási pontként szemlélte (Szabó Dezső 1996).
