komolyabb büntetésre számíthatott. Rowland H. azonban, aki néhány hit¬
 testvérével együtt ebben az időben felkarolta Ebbyt, a bíróságon kezességet
 vállalt érte, így elkerülte a börtönbüntetést. Rowland hatására Ebby is csat¬
 lakozott az Oxford Csoporthoz, és ha időlegesen is, de sikerült kijózanodnia
 (Alcoholics Anonymous 2010c: 113-115.; White 2003). Mindezeket az ese¬
 ményeket - Jung és Rowland H., illetve Rowland H. és Ebby T. találkozását s
 az utóbbiak kijózanodását az Oxford Csoportban — az Anonim Alkoholistak
 megalapításához vezető négy fő mozzanat (Kelemen 1994a; Kurtz 1991) kô¬
 zül az elsőként tartják számon a Közösség történetírói. Ezen első láncszem
 nyomán leszűrődött, hogy egyes orvosok elismerték az orvostudomány
 alkoholizmussal szembeni tehetetlenségét, illetve hogy egy, az alkoholista
 életében bekövetkező spirituális fordulat mindazonáltal reményt nyújthat.
 
Ebby még abban az évben New Yorkba költözött. Novemberben meglátogatta
 otthonában régi barátját és ivócimboráját, a lecsúszott tőzsdeügynök Bill W.-t,
 aki akkorra túl volt már három kórházi elvonókúrán a Towns kórházban,
 és akit visszaesései után orvosa, dr. William Duncan Silkworth immár az
 agylágyulás határán, végstádiumban lévő, reménytelen alkoholbetegnek
 diagnosztizált. Dr. Silkworth — akkoriban meglehetősen merész módon —
 egyfajta allergiával és megszállottsággal jellemezhető betegségnek tekintette
 az alkoholizmust, ami döntő hatással volt Billre: először történt meg, hogy
 problémáját illetően nem moralizálóan, elítélő hangnemben beszéltek vele,
 hanem betegként kezelték. Ebby azzal a szándékkal érkezett Billhez, hogy
 beszámoljon felépüléséről, s ezzel továbbadja neki az Oxford Csoport spi¬
 rituális üzenetét, különösen azt, hogy bár ő maga is reménytelen esetnek
 tűnt, egy egyszerű program segítségével meg tudott szabadulni az alkoholtól.
 Bill visszaemlékezése szerint ennek lényege az alkohollal szembeni vereség
 beismerése, erkölcsi leltár készítése, a bűnök meggyónása, jóvátétel a mások¬
 nak okozott károkért, mások iránti önzetlen odaadás és erőért imádkozás
 Istenhez e szabályok betartásához. , És ha nem hiszem, hogy van Isten, akkor
 próbáljak meg imádkozni ahhoz az Istenhez, aki esetleg létezhet" — idézi Bill
 Ebby szavait (Alcoholics Anonymous 2010a: 62-63.; kiemelés az eredetiben).
 Kettejük találkozása az Anonim Alkoholisták Közösségének megalapításához
 vezető második mozzanat. Bill számára utólag világossá vált annak jelentő¬
 sége, hogy ezúttal nem külső, a problémában nem érintett személlyel beszélt
 az alkoholizmusról, hanem a , közös szenvedés rokoni kötelékében egy
 alkoholista beszélgetett egy másik alkoholistával" (Alcoholics Anonymous
 2010c: 63.; kiemelés az eredetiben). Rendkívüli jelentőséggel bírtak számára
 Dr. Silkworth szavai a betegségről, ezek azonban, úgy tűnt, önmagukban
 mégsem voltak elégségesek ahhoz, hogy józan tudjon maradni. Az viszont,
 hogy egy sorstársával beszélt, aki ráadásul példát állított elé kijózanodásával,
 hatékonyabb motivációnak bizonyult.
 
Habár Billnek eleinte voltak kétségei Ebby beszámolója kapcsán — különösen
 az ,Isten sz6” (Alcoholics Anonymous 1994a: 11.) zavarta—, nem tudta kivonni