OCR
60 " 4. AZ ANONIM ÁLKOHOLISTÁK TÖRTÉNETE komolyabb büntetésre számíthatott. Rowland H. azonban, aki néhány hittestvérével együtt ebben az időben felkarolta Ebbyt, a bíróságon kezességet vállalt érte, így elkerülte a börtönbüntetést. Rowland hatására Ebby is csatlakozott az Oxford Csoporthoz, és ha időlegesen is, de sikerült kijózanodnia (Alcoholics Anonymous 2010c: 113-115.; White 2003). Mindezeket az eseményeket - Jung és Rowland H., illetve Rowland H. és Ebby T. találkozását s az utóbbiak kijózanodását az Oxford Csoportban — az Anonim Alkoholistak megalapításához vezető négy fő mozzanat (Kelemen 1994a; Kurtz 1991) kôzül az elsőként tartják számon a Közösség történetírói. Ezen első láncszem nyomán leszűrődött, hogy egyes orvosok elismerték az orvostudomány alkoholizmussal szembeni tehetetlenségét, illetve hogy egy, az alkoholista életében bekövetkező spirituális fordulat mindazonáltal reményt nyújthat. Ebby még abban az évben New Yorkba költözött. Novemberben meglátogatta otthonában régi barátját és ivócimboráját, a lecsúszott tőzsdeügynök Bill W.-t, aki akkorra túl volt már három kórházi elvonókúrán a Towns kórházban, és akit visszaesései után orvosa, dr. William Duncan Silkworth immár az agylágyulás határán, végstádiumban lévő, reménytelen alkoholbetegnek diagnosztizált. Dr. Silkworth — akkoriban meglehetősen merész módon — egyfajta allergiával és megszállottsággal jellemezhető betegségnek tekintette az alkoholizmust, ami döntő hatással volt Billre: először történt meg, hogy problémáját illetően nem moralizálóan, elítélő hangnemben beszéltek vele, hanem betegként kezelték. Ebby azzal a szándékkal érkezett Billhez, hogy beszámoljon felépüléséről, s ezzel továbbadja neki az Oxford Csoport spirituális üzenetét, különösen azt, hogy bár ő maga is reménytelen esetnek tűnt, egy egyszerű program segítségével meg tudott szabadulni az alkoholtól. Bill visszaemlékezése szerint ennek lényege az alkohollal szembeni vereség beismerése, erkölcsi leltár készítése, a bűnök meggyónása, jóvátétel a másoknak okozott károkért, mások iránti önzetlen odaadás és erőért imádkozás Istenhez e szabályok betartásához. , És ha nem hiszem, hogy van Isten, akkor próbáljak meg imádkozni ahhoz az Istenhez, aki esetleg létezhet" — idézi Bill Ebby szavait (Alcoholics Anonymous 2010a: 62-63.; kiemelés az eredetiben). Kettejük találkozása az Anonim Alkoholisták Közösségének megalapításához vezető második mozzanat. Bill számára utólag világossá vált annak jelentősége, hogy ezúttal nem külső, a problémában nem érintett személlyel beszélt az alkoholizmusról, hanem a , közös szenvedés rokoni kötelékében egy alkoholista beszélgetett egy másik alkoholistával" (Alcoholics Anonymous 2010c: 63.; kiemelés az eredetiben). Rendkívüli jelentőséggel bírtak számára Dr. Silkworth szavai a betegségről, ezek azonban, úgy tűnt, önmagukban mégsem voltak elégségesek ahhoz, hogy józan tudjon maradni. Az viszont, hogy egy sorstársával beszélt, aki ráadásul példát állított elé kijózanodásával, hatékonyabb motivációnak bizonyult. Habár Billnek eleinte voltak kétségei Ebby beszámolója kapcsán — különösen az ,Isten sz6” (Alcoholics Anonymous 1994a: 11.) zavarta—, nem tudta kivonni