távozik belőle." A kiterjesztett színházi terek olyan előadások lehetőségét
hordozzák magukban, amelyek - az adott tér sajátos elemeit is kiemelve — egészen
új vonatkozási és értelmezési keretet adhatnak a kortárs misztériumjátékoknak.
A szintén liturgikus térbe rendezett Csíksomlyói passió kezdetén elhangzó egy¬
házi énekkel egy időben a csíksomlyói nyeregben jelenlevő több tízezres tömeg
nagy része felállt és keresztet vetett, mert nem tudtak egyértelmű határvonalat
húzni a színházi előadás és a megszokott egyházi szertartások között. A Csík¬
somlyói passió nemcsak Erdélyben, hanem Esztergomban, Debrecenben, a bu¬
dapesti Szent István bazilika előtt is bemutatásra került, a középkori passiójáté¬
kokhoz hasonlóan több száz főt mozgató, a városok centrális helyein elhelyezett
színpad(ok) (a csíksomlyói Hármashalom-oltárnál három színpad) segítségével.
Az alkotó Krisztus-ábrázolásaiban a Szentírás, a szög, a balta és a kereszt
visszatérő motívumok. A Johanna a máglyán mirákulum a francia szent életének
néhány kiemelkedő eseményét ábrázolja nyolc képben, montázsszerűen. Johan¬
na története a színpadon a máglyától indul, a máglya gyújtópontja pedig a Szent¬
írás, amely a színpad közepén helyezkedik el és kap lángra, mintha az Újszövet¬
ségben húzódó krisztusi dramaturgia gyújtaná fel, ihletné meg a színpad terét
is. Rideg meglátása alapján a szeretet sajátos, újszövetségi dramaturgiája túllép
minden szemantikai megfogalmazáson, a történetiség különböző lépcsőfokain
és a történések okát adja."! A transzcendens érintettség Johannánál a sugalla¬
tokon, a hangok hallásán keresztül érkezik, ezek vezetik a krisztusi élet követé¬
sére, a másokért, valamint a hitéért vállalt bátor és konok áldozathozatalra.
Felülemelkedve a nehézségeken, a környezetén és saját személyiségén, feláldozza
önmagát mások megmentéséért és a tetteit vezérlő Krisztusért. A szeretet és a
kereszt szimbóluma Vidnyánszky Johanna-rendezésében az a kard, amelyet a
hősnő a koronázási jelenet után vesz magához, és aminek a súlya és felelőssége
ettől kezdve ránehezeik. Az előadásban a kard terhe többször visszatér, mert
Johanna (Tompos Kátya) nem tudja egyedül kézbe venni, a kard magassága,
súlya a törékeny leány számára nehéz, ezért az őt kísérő kórus tagjai tartják vagy
emelik meg vele együtt. A dramaturg Johanna kardja kapcsán utal a Claudel¬
forditäsok tobbféleségére. Mig Jelenits Istvan és Raics Istvan ,magyarazd meg a
kardod történetét" kifejezéssel fordították a francia szövegben szereplő „explique¬
moi ton épée" mondatot, addig a valóban szöveghű fordítás a dramaturg-mű¬
fordító szerint , magyarázd meg a kardodat" kérés volna."? A kard a kereszt és