Page 58 [58]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
torkollik. Pilinszky színházeszménye a költői eszközökkel megfogalmazott,
színházban újraélt rítus nyelvén kelti életre a központi metaforát:
Tudjuk jól, az játszódik itt le, ami a Golgotán. De Isten különösen szép gondolata,
hogy nem kényszerít bennünket áldozata naturalista átélésére, hanem azt mintegy
művészi megfogalmazásban nyújtja felénk. A tiszta lényeget a rítus nyelvén. És ez a
tiszta lényeg nem távozik teljesen az oltárról. Hasonlíthatatlan csendje ott marad az
oltárterítőn, mely egyszerre abrosz és halotti lepel, ahogy az oltár is egyszerre asztal
és koporsó."
A költő megtapasztalta, hogy a transzcendens közelségének kifejezése — költé¬
szetben és színházban is — a maga teljességében lehetetlen, csak a nyelv artiku¬
lálatlansága képes ezzel kapcsolatosan bármit megfogalmazni. ,, Bébi szintje alatt
nincs vjogomx egyetlen szót is kimondani”'” - irja. Pilinszkyröl köztudott, hogy
nagynénje egy gyerekkori balesetnek köszönhetően nagyon nehezen tanult meg
beszélni. Verseinek szikársága, sűrítettsége, költői eszközeinek szűkössége, drá¬
máinak versszerű tömörsége, elhallgatásos, kihagyásos technikája arra hívja fel
a figyelmet, hogy számára a dadogás ars poeticaként is értelmezhető. A költő
drámáinak nyelve verseivel rokonítható, dialógusai szűkszavúak és töredékesek,
sok esetben inkább szabadversre emlékeztetnek, nem a hagyományos dramatikus
textusra. A KZ-oratórium központi metaforájáról írt szöveg Fabula címen önálló
versként is megjelent, és a mai napig Pilinszky egyik legismertebb alkotásaként
tartják számon." A nyelvtelenség állapota a költőnél visszatérő motívum, a rá
nagy hatást gyakolró Simone Weilre hivatkozva utal arra, hogy a nyelv önmaga
teljességével sem tudja leírni a végső igazságot, de ez utóbbi közvetítéséhez nincs
is szükség a nyelv totalitására."" Ugyanakkor az evangéliumi esztétikának alá¬
rendelt költészet és színházi eszmény a nyelvtelenség állapotán keresztül
hajt végre performatív cselekményt: a költő, a szerző, a rendező és a színész
— a létrejövő előadáshoz hasonlóan -— felszámolja és átengedi önmagát egy másik
létsikba, azaz, Weil kifejezésével, ,visszateremtést" hajt végre," és kiüresíti
son
önmagát annak érdekében, hogy később új jelentésstruktúrát alkothasson.
14 Pilinszky: Publicisztikai írások, 261.
Pilinszky: Naplók, töredékek, 109.
Pilinszky: Szeppröza, 219-220.
„Szerinte a nyelv legtökeletesebb alkalmazäsa se tudja kifejezni önmagäban a teljes igazsägot,
viszont a megélt igazság birtokában a legszegényebb dadogás is elegendő a valóság és az igazság
közvetítésére." Pilinszky: Publicisztikai írások, 679.
Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 33-40.
19:
a
19
a
19
XN
19:
00
s 56"