Oldal 52 [52]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
meg, végül ezen eszmény megvalósulását a művészetben." Pilinszky esztéti¬
kája a mélyen vallásos ember esztétikája, aki, miután megtapasztalt valamit a
transzcendens valóság létezéséből, láttatni akarta azt másokkal is. Drámakísér¬
letei talán emiatt nem váltották be hozzá fűzött reményeit, ahogy a Beszélgetések
Sheryl Suttonnal című regénye sem hozott magával nagy sikert. Visky megfo¬
galmazásával:
MESTER? Aki a színház vagy - általánosabb értelemben — a művészet társadalmi
hatásában ekkora eltökéltséggel bízik, annak fenékig ki kell innia a kudarc keserű
poharát. Úgy tűnik, nagyon kevesen értették, Pilinszky miről beszél valójában, a da¬
rabjait meg a legjobb esetben is félreolvasták, legfőképpen, ahogy ez lenni szokott, a
jószándékú olvasókés a Pilinszky-rajongók. / TANÍTVÁNY: Mi is? / MESTER: Mi is.1£2
Pilinszky színházeszményének alapgondolata szerint — amelyet Szakrális színház?
című írásában is kifejt — a színházból mint eleve szakrális művészetből annak
gyökere, a transzcendensre való utalás tűnt el, holott ez a mozzanat tudná ismét
hitelessé tenni a színpadi történéseket, és általa nyerhetné vissza a színpadi je¬
lenlét az igazságát."? A költő által elképzelt ideális színház jelentléttöbbletét a
szakralitás adja meg, megfogalmazásában az állítmánynélkülinek vélt mimikri¬
színház térnyerése, valamint a színpadi jelenlétvesztés elsősorban metafizikai
probléma, a vallásos gondolkodásmód eltűnésének köszönhető: , Mi hát a közös
baj neve? A válasz könnyű. A vallásos közeg elvesztése. / A megoldás annál ne¬
hezebb. Egy dominikánus atya mai világunkról ejtett szavai jutnak eszembe: A
probléma nem Isten léte, hanem Isten jelenléte." A színházban létrejövő után¬
zás Pilinszky gondolatrendszere alapján már eleve egy profanizálódó folyamat
lezajlásának eredménye, ezért a jelenlét elvesztésének kérdésköre nem tekinthe¬
tő kizárólag műfaji kérdésnek. A színpadi jelenlét visszaszerzéséhez Pilinszky
számára nélkülözhetetlen a rituális színházi nyelvhasználat, amely célja az or¬
ganikus azonosság létrehozása a szöveg és a színész, a színházi előadás és a
befogadó között, az ti., hogy maga az előadás alkotó és néző számára valóban
eseménnyé váljon. Mindehhez pedig a költészet eszközeit, működési módját
hívja segítségül.
161 Uo., 90.
182 Visky: A kudarc, 36-37.
163 Pilinszky: Publicisztikai irasok, 535.
164 Uo., 621.
+50 +»