Page 127 [127]
A DE VITA UTÓÉLETE
némi előképzettséggel sem lehet egy esztendő alatt úgy elsajátítani, hogy aztán
fordításokra merjen gondolni valaki.
Linacre hazája legjelentősebb személyeinek orvosa volt, így itáliai élményeit és
tanulmányait a legfelsőbb körökben oszthatta meg kortársaival. A királyon kívül
kezeltje volt példaul Thomas Wolsey (1473-1530), VIII. Henrik lordkancellarja,
York erseke, biboros; William Warham (1450-1532), VII. Henrik fö diplomatäja,
elöbb London püspöke, majd Canterbury Erseke, az elözö lordkancellär, aki VIII.
Henriket összeadta és megkoronázta (később VIII. Henrik közbenjárója VII.
Kelemen pápánál a válás ügyében, az Oxfordi Egyetem kancellárja 1506-tól ha¬
läläig); Richard Foxe (1448—1528), lordpecsétőr, Durham és Winchester püspöke,
az oxfordi Corpus Christi College alapítója; valamint a közeli barátok: Erasmus,
Thomas More (Morus Tamás), John Colet és George Lily. Mivel ő volt az alapitö¬
ja és vezetője a Királyi Orvosi Kollégiumnak, e szervezet révén elképzelései és
eszméi az egész orvostársadalomra kihatottak. S hogy Ficinót mennyire tisztelte,
az rajta keresztül John Colet (1467-1519), a londoni Szent Päl Katedrälis dekänja
munkásságában is megmutatkozott.?" Colet olvasta Ficino Theologia Platonica¬
ját, Platón- és Plótinos-fordításait és talán a De vitát.?"? Ő is utazgatott Európában,
azonban Ficinót nem volt alkalma személyesen megismerni, de levelezést kezde¬
ményezett vele, és levélváltásaikat bemásolta Ficino Leveleinek 1495-ben megje¬
lent kötetébe, melyet számos széljegyzettel látott el. Ezek a címszavaktól a rövid
összefoglalásokon keresztül a hosszabb parafrázisokig terjednek, Sears Jayne
ezeket adta ki könyvében fordítással, életrajzi kutatással és Colet saját munkáit a
ficinói filozófiával párhuzamba állítva."
Mindazáltal a legkorábbi dokumentum Ficino orvosi munkáinak angliai jelen¬
létéről egy 1570-es katalógus egy angol orvos könyvtárából, cím nélkül, csak a
szerző jelzésével, így ez lehetett akár a De vita, akár a Consiglio contro la pestilenza
latin fordítása (Epidemiarum antidotus) vagy a kettő együtt (gyakran szerepeltek
így a kiadásokban). Viszont a De vita harmadik könyvéhez nagyon közelálló
neoplatonikus szövegek fordításai, melyeket közvetlenül ez előtt készített (Proklos,
Iamblichos, Synesios és Psellos) igen népszertivé valtak Anglidban.”*! Sears Jayne
szerint a Henrik- és Erzsébet-kori angol tudósok és költők közül a következők
köszönhetnek különösen sokat Ficinónak: a már említett John Colet humanista,
aki név szerint hivatkozik írásaiban Ficinóra és Pico della Mirandolára, Edmund
277 Lásd Sears Jayne: John Colet and Marsilio Ficino, Oxford, Oxford University Press, 1963, 16—18.
278 Uo., 18, 1. ]j.
2799 Lásd előző jegyzetek.
280 Kaske: Introduction, 24.
281 Első kiadása Velencében, 1515-ban. Vö. Sears Jayne: Ficino and the Platonism of the English
Renaissance, Comparative Literature, IV. évf., 1952, 220-221, 37. ]j.