Page 126 [126]
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN
is köszönhető, hiszen ott már a 14. században megkezdte ezt a munkát Pietro
dAbano. Az első lefordított mű azonban ugyanolyan tematikájú, és még címében
is szinte azonos Ficino De vitájának első könyvével: De sanitate tuenda [Az
egészség védelméről]. , Posztdoktori" tanára, Leoniceno pedig nemcsak Galénos
Ars medicáját, és a De crisibus libri trest fordította le és adta ki, hanem ő volt az,
aki Galénos összes művét eredeti (görög) nyelven sajtó alá rendezte. Ezeket öt
vaskos kötetben Andrea Torresani, Aldo Manuzio apósa és nyomdájának örökö¬
se adta ki Velencében 1525-ben, egy évvel Niccoló Leoniceno halála után.?"
1491-ben Linacre Firenzéből Rómába utazott,?" ahol valószínűleg Poliziano
és Pico tanácsára megismerkedett Ermolao Barbaróval, aki éppen akkor Plinius
Naturalis historiájával foglalkozott. Ezt Ficino többször is idézi a De vitában,
Ermolao pedig egy Castigationes Plinianae (Plinius kritikája) című tudományos
vitairatban javította a Naturalis historiában felfedezhető szövegromlásokat és
tévedéseket. Az az adat, melyet Joseph Frank Payne is hoz a Dictionary of Nation¬
al Biography idézett szócikkében, miszerint Linacre csak egy évet töltött volna
Firenzében, nem lehet igaz, hiszen tudjuk, hogy 1487-ben már ott volt, és onnan
Rómába ment, hogy a Vatikáni Könyvtár kéziratait tanulmányozza, s ott ismer¬
kedett meg Ermolaóval. Barbaro viszont csak 1490-ben lett római követ, és
Grocyn is, a legidősebb a három oxfordi barát közül, csak 1491-ben tér vissza
Angliába. A későbbi kutatás egyéb dokumentumok alapján, szintén arra mutat
ra, hogy Linacre valószínűleg 1496-ig megszakítás nélkül Itáliában tartózkodott.
Annak az oka, hogy a három oxfordi tudós 1491-ben elhagyta Firenzét, Poliziano
távozása lehetett. Ő ugyanis észak-itáliai körútra indult: Bolognában, Ferrarában,
Padovában és Velencében kutatott további kéziratok után a Medici-könyvtár
számára. Az a már említett adat is cáfolja, hogy Linacre csak egy évet töltött
volna Poliziano mellett Firenzében, hogy Grocynnal és Latimerrel Aristotelés
összes művének latinra fordítását tervezték, s Poliziano szárnyai alatt még Fi¬
renzében belefogtak a munkába. A görög nyelv pedig van olyan nehéz, hogy még
érte. Ez volt az első nyomtatott könyv Angliában, melyben görög karakterek szerepeltek; 4. De
naturalibus facultatibus (London, ed. Pynson, 1523), Warham érseknek ajánlva; 5. De pulsuum
usu; egy kötetben jelent meg Leoniceno egy további Galénos-fordításával: De motu musculorum
(London, é. n. 1524?), Wolsey bíborosnak ajánlva; 6. De symptomatum differentiis et causis
(London, ed. Pynson, 1524), posztumusz kiadás, Linacre rövid bevezető megjegyzésével.
274 Vivian Nutton: The Rise of Medical Humanism: Ferrara, 1464-1555, Renaissance Studies, XI.
évf., 1997/1, 2-19.
Paulus Jovius: Descriptio Britannic; Elogia Virorum, etc., Basel, per Georgium Lilium, 1578,
40-45. V6. Georg B. Parks, The English Traveller to Italy, 1. köt., Stanford, Röma, Edizioni di
Storia della Letteratura, 1954, 423-494, 16.
276 Paul S. Allen: Linacre and Latimer in Italy, English Historical Review, XVIIL. évf., 1903, 514-517;
Rosamund J. Mitchell: Thomas Linacre in Italy, English Historical Review, |. évf., 1935, 669-678.
27.
a
s 124