Oldal 75 [75]
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI
A fejezetcímek nem mindig informatívak, ezért inkább az összefoglalások ele¬
jén dőlt betűkkel egy mondatba sűrítettem a témájukat. A IV. könyv első feje¬
zetét képező filozófiai traktátust, melyben a világszellem terminusa előfordul,
le is fordítottam, ez külön szerepel az összefoglalás után. A fordítás közreadá¬
sával is abba szeretnék belelátást engedni, hogy ez a négy részre széteső szöveg
mennyire sokadik kézből tárgyal olyan filozófiai fogalmakat, amelyeket a for¬
dító nem tudott következetesen visszaadni. A fogalmak időnként össze is ke¬
verednek, a nevek a felismerhetetlenségig torzulnak. S bár valóban felbukkan
a világszellem kifejezés benne, a struktúrák olyan káosza jellemzi a szöveget,
hogy kizárt, hogy Ficinóra ez inspirálóan hatott volna vagy saját rendszerének
megalkotásában forrásként szolgált volna. Itt és most igyekszem leírni a könyv
felépítését és röviden összefoglalni a tartalmát." Végül megmutatom azt az
egyetlen helyet, amelyet Ficino valóban idézett a De vita harmadik könyvében.
A szövegek négy könyvre tagolódnak, melyek előtt egy feltehetőleg zsidó val¬
lású fordító és talán a másoló(k) prológusa szolgál bevezetésül. Az első bekezdés
későbbinek és más szerzőtől származónak tűnik, mint a prológus többi része,
mert ismétlődnek benne egyes információk (például a ,, Picatrix" szerzősége), és
eltér a fogalmazás stílusa is. Elmondja, hogy a műben foglalt titkos tudományok
megismerése az Istentől kiválasztottak és a latinban műveltek számára adatott
meg a régi bölcsek könyveiből. A fordítás arabból kasztíliaira Alfonz parancsá¬
ra készült, és Kr. u. 1256-ban fejeződött be. Azt állítja, hogy egy , Picatrix" nevű
bölcs állította össze a traktátust kétszáz könyv alapján. Szokatlan módon az évet
több időszámítás szerint is megadja: Nagy Sándor, Caesar (ez Augustus is lehet)
és az arabok szerint, a megadott időintervallumok azonban nem fedik egymást.
A fordító vagy a másoló ezután dicséretekkel teli, hosszú imádságot mond
Istenhez, majd az olvasót a könyv tartalmának titkos voltára és a filozófusok
titkos jelekben és jelképekben fogalmazott tárgyalásmódjára figyelmezteti, mint¬
ha valamely más tudományról esnék szó. Így védték ki, mondja, hogy az illeték¬
telenek arra méltatlanul jussanak hozzá a benne foglalt tudáshoz. (Ez a kitétel
határozottan az alkímiai traktátusok bevezetőire emlékeztet, tehát lehet egy
ilyen műből beszúrt részlet is.) Majd ismét a Teremtőt kéri, hogy műve csak az
arra érdemesek kezébe jusson el, és hogy az általa nyújtott eszközöket csak jóra
és Isten szolgálatára használhassák fel.
200 Vö. Frazer-Imregh Monika — Hamvas Endre Ádám (ford.): Picatrix, Budapest, Helikon, kiadás
alatt; Hamvas Endre Ádám: Egy középkori varázskönyv a reneszánsz mágia forrásvidékén: a
Picatrix és a mágia tudományának értelmezése, Antikvitás és Reneszánsz, IV. évf., 2021/2,
57-82. DOI: 10.14232/antikren.2021.8.57-82
+ 73°