Oldal 75 [75]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI A fejezetcímek nem mindig informatívak, ezért inkább az összefoglalások elején dőlt betűkkel egy mondatba sűrítettem a témájukat. A IV. könyv első fejezetét képező filozófiai traktátust, melyben a világszellem terminusa előfordul, le is fordítottam, ez külön szerepel az összefoglalás után. A fordítás közreadásával is abba szeretnék belelátást engedni, hogy ez a négy részre széteső szöveg mennyire sokadik kézből tárgyal olyan filozófiai fogalmakat, amelyeket a fordító nem tudott következetesen visszaadni. A fogalmak időnként össze is keverednek, a nevek a felismerhetetlenségig torzulnak. S bár valóban felbukkan a világszellem kifejezés benne, a struktúrák olyan káosza jellemzi a szöveget, hogy kizárt, hogy Ficinóra ez inspirálóan hatott volna vagy saját rendszerének megalkotásában forrásként szolgált volna. Itt és most igyekszem leírni a könyv felépítését és röviden összefoglalni a tartalmát." Végül megmutatom azt az egyetlen helyet, amelyet Ficino valóban idézett a De vita harmadik könyvében. A szövegek négy könyvre tagolódnak, melyek előtt egy feltehetőleg zsidó vallású fordító és talán a másoló(k) prológusa szolgál bevezetésül. Az első bekezdés későbbinek és más szerzőtől származónak tűnik, mint a prológus többi része, mert ismétlődnek benne egyes információk (például a ,, Picatrix" szerzősége), és eltér a fogalmazás stílusa is. Elmondja, hogy a műben foglalt titkos tudományok megismerése az Istentől kiválasztottak és a latinban műveltek számára adatott meg a régi bölcsek könyveiből. A fordítás arabból kasztíliaira Alfonz parancsára készült, és Kr. u. 1256-ban fejeződött be. Azt állítja, hogy egy , Picatrix" nevű bölcs állította össze a traktátust kétszáz könyv alapján. Szokatlan módon az évet több időszámítás szerint is megadja: Nagy Sándor, Caesar (ez Augustus is lehet) és az arabok szerint, a megadott időintervallumok azonban nem fedik egymást. A fordító vagy a másoló ezután dicséretekkel teli, hosszú imádságot mond Istenhez, majd az olvasót a könyv tartalmának titkos voltára és a filozófusok titkos jelekben és jelképekben fogalmazott tárgyalásmódjára figyelmezteti, mintha valamely más tudományról esnék szó. Így védték ki, mondja, hogy az illetéktelenek arra méltatlanul jussanak hozzá a benne foglalt tudáshoz. (Ez a kitétel határozottan az alkímiai traktátusok bevezetőire emlékeztet, tehát lehet egy ilyen műből beszúrt részlet is.) Majd ismét a Teremtőt kéri, hogy műve csak az arra érdemesek kezébe jusson el, és hogy az általa nyújtott eszközöket csak jóra és Isten szolgálatára használhassák fel. 200 Vö. Frazer-Imregh Monika — Hamvas Endre Ádám (ford.): Picatrix, Budapest, Helikon, kiadás alatt; Hamvas Endre Ádám: Egy középkori varázskönyv a reneszánsz mágia forrásvidékén: a Picatrix és a mágia tudományának értelmezése, Antikvitás és Reneszánsz, IV. évf., 2021/2, 57-82. DOI: 10.14232/antikren.2021.8.57-82 + 73°
