vagy". Küldetése: kíváncsivá tenni a diákot. Célja: fiatalok olyan állampolgárrá
nevelése, akik érdeklődnek, figyelnek, kérdeznek, kommunikálnak, elviselik a
kritikát, és azért akarják önmagukat kormányozni, mert nem akarnak zavarba
jönni, Írusztrálódni, gyűlölködni s végül verekedni, ha egyszer nem lesz, aki
eldöntse helyettük, mit kell tenniük." Mödszere: az a nemszinhaz,” amelyben
nemcsak három (civil nevükkel azonos nevű szerepeket játszó) profi, hanem
tizenhat 14-16 éves laikus hoz létre saját élményeiből olyan , nézéseseményt",??
amely a Trafó falai között , Kortárs Művészetként" definiálódik. A végeredmény:
egy olyan művészetpedagógiai projekt dokumentációja, mely nagyon különbö¬
ző emberek öngondozásának lehetőségét megteremtő együttműködés paramé¬
tereit kutatja Sepsiszentgyörgyön, Angyaloson, Tusnádfürdőn és Budapesten.
A papnő azzal a helyzettel kísérletezik, amikor az őrkői romatelepről, a Dévai
Szent Ferenc Alapítvány tusnádi házából, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Nép¬
iskola, illetve a Plugor Sándor Művészeti Líceum színészosztályaiból, a kézdi¬
vásárhelyi gyerekotthonból, valamint Brassó és Csíkszereda középiskoláiból
érkezők ugyanúgy tisztában vannak saját személyre szabott funkciójukkal,
felelősségi köreik határaival, mint az egykori Krétakör Színház két színésze és
rendezője. Az tehát, hogy mindenkit felhatalmaznak arra, hogy a közösen
rögzített kereteken belül legjobb belátása szerint cselekedjen, leleplezi a való¬
ságcsinálás egyik (illúziószínházi) rendjének kizárólagosságát, és megváltoz¬
felülmúlhatatlan, dehumánus szempontból erősen vitatható regularizáció feszültségére gondo¬
lok. A feltétlen bizalom sebezhető naivitására, és a tapasztalatból kivirágzó előítéletességre. Mi¬
után ez a nő előkerült, felmerült annak lehetősége, hogy egy családot rajzoljunk köré. Egy
szakmailag megkérdőjelezhetetlen és végsőkig elkötelezett pszichológus apát, és egy útkereső,
közösségépítő fiút. A családot mint többrétegű problémát akartuk láttatni: olyan mesterséges
halmazként, amelyben mindennek és mindenkinek, sőt a résztvevők szándékának is rögzített
helye van. A családot a szétrobbanás utáni állapotában kívántuk bemutatni, a befogadónak pedig
azt a lehetőséget kínáltuk föl, hogy maga rakja össze újra ezt a mesterséges szerkezetet; maga
fogalmazza meg, milyennek látja pontosan, centiről centire ezt a mikroközösséget." Schilling
Árpád: Előszó, in Krízis. A trilögia, [müsorfüzet], Budapest, Krétakör Alapítvány, 2011.
Schilling Árpád: Egy szabadulóművész feljegyzései, Budapest, Krétakör, 2008, 9—10.
Az ún. nemszínház ,módszertani értelemben megképez egy hátteret, amely előtt játszanak, és
amely előtt színházi formákká foglalják egybe a szcenikus folyamatokat. [...] Tartalmát nem
szűkíthetjük le a tiltásokra, mert például ezek feloldását is magában foglalja, amiben ugyancsak
kifejeződik a színházzal szembeni személyes vagy társadalmi beállítódás." Andreas Kotte: Be¬
vezetés a szinhäztudomänyba, ford. Edit Kotte, Berta Erzsébet, Budapest, Balassi, 2015, 260.
Andreas Kotte ,nézésesemény” fogalma a Stephan Hulfeld altal tovabbfejlesztett miinzi teatra¬
litäskoncepciö következetes vegiggondoläsänak egyik eredménye. A teatralitas tudasszerkezetét
ez alapján négyféle , színház" alkotja, hiszen egymás mellett élnek (i) a mindennapok színház¬
szerű eseményei, (ii) a művészeti intézmények jogilag, gazdaságilag és esztétikailag legitim
rendszeréhez köthető játékmódok, (iii) a mindenkori , színházi norma" hatalomra törő akaratát
leleplező szcenikus folyamatok és (iv) a színházra vonatkozó bárminemű megnyilatkozások a
kritikatdl a cenztran at a tiltasokig. V6. Kotte: Bevezetés a szinhdztudomdnyba, 15-55.