Oldal 148 [148]
OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK vagy". Küldetése: kíváncsivá tenni a diákot. Célja: fiatalok olyan állampolgárrá nevelése, akik érdeklődnek, figyelnek, kérdeznek, kommunikálnak, elviselik a kritikát, és azért akarják önmagukat kormányozni, mert nem akarnak zavarba jönni, Írusztrálódni, gyűlölködni s végül verekedni, ha egyszer nem lesz, aki eldöntse helyettük, mit kell tenniük." Mödszere: az a nemszinhaz,” amelyben nemcsak három (civil nevükkel azonos nevű szerepeket játszó) profi, hanem tizenhat 14-16 éves laikus hoz létre saját élményeiből olyan , nézéseseményt",?? amely a Trafó falai között , Kortárs Művészetként" definiálódik. A végeredmény: egy olyan művészetpedagógiai projekt dokumentációja, mely nagyon különböző emberek öngondozásának lehetőségét megteremtő együttműködés paramétereit kutatja Sepsiszentgyörgyön, Angyaloson, Tusnádfürdőn és Budapesten. A papnő azzal a helyzettel kísérletezik, amikor az őrkői romatelepről, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádi házából, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola, illetve a Plugor Sándor Művészeti Líceum színészosztályaiból, a kézdivásárhelyi gyerekotthonból, valamint Brassó és Csíkszereda középiskoláiból érkezők ugyanúgy tisztában vannak saját személyre szabott funkciójukkal, felelősségi köreik határaival, mint az egykori Krétakör Színház két színésze és rendezője. Az tehát, hogy mindenkit felhatalmaznak arra, hogy a közösen rögzített kereteken belül legjobb belátása szerint cselekedjen, leleplezi a valóságcsinálás egyik (illúziószínházi) rendjének kizárólagosságát, és megváltozfelülmúlhatatlan, dehumánus szempontból erősen vitatható regularizáció feszültségére gondolok. A feltétlen bizalom sebezhető naivitására, és a tapasztalatból kivirágzó előítéletességre. Miután ez a nő előkerült, felmerült annak lehetősége, hogy egy családot rajzoljunk köré. Egy szakmailag megkérdőjelezhetetlen és végsőkig elkötelezett pszichológus apát, és egy útkereső, közösségépítő fiút. A családot mint többrétegű problémát akartuk láttatni: olyan mesterséges halmazként, amelyben mindennek és mindenkinek, sőt a résztvevők szándékának is rögzített helye van. A családot a szétrobbanás utáni állapotában kívántuk bemutatni, a befogadónak pedig azt a lehetőséget kínáltuk föl, hogy maga rakja össze újra ezt a mesterséges szerkezetet; maga fogalmazza meg, milyennek látja pontosan, centiről centire ezt a mikroközösséget." Schilling Árpád: Előszó, in Krízis. A trilögia, [müsorfüzet], Budapest, Krétakör Alapítvány, 2011. Schilling Árpád: Egy szabadulóművész feljegyzései, Budapest, Krétakör, 2008, 9—10. Az ún. nemszínház ,módszertani értelemben megképez egy hátteret, amely előtt játszanak, és amely előtt színházi formákká foglalják egybe a szcenikus folyamatokat. [...] Tartalmát nem szűkíthetjük le a tiltásokra, mert például ezek feloldását is magában foglalja, amiben ugyancsak kifejeződik a színházzal szembeni személyes vagy társadalmi beállítódás." Andreas Kotte: Bevezetés a szinhäztudomänyba, ford. Edit Kotte, Berta Erzsébet, Budapest, Balassi, 2015, 260. Andreas Kotte ,nézésesemény” fogalma a Stephan Hulfeld altal tovabbfejlesztett miinzi teatralitäskoncepciö következetes vegiggondoläsänak egyik eredménye. A teatralitas tudasszerkezetét ez alapján négyféle , színház" alkotja, hiszen egymás mellett élnek (i) a mindennapok színházszerű eseményei, (ii) a művészeti intézmények jogilag, gazdaságilag és esztétikailag legitim rendszeréhez köthető játékmódok, (iii) a mindenkori , színházi norma" hatalomra törő akaratát leleplező szcenikus folyamatok és (iv) a színházra vonatkozó bárminemű megnyilatkozások a kritikatdl a cenztran at a tiltasokig. V6. Kotte: Bevezetés a szinhdztudomdnyba, 15-55. D à D ® + 146 +
