Seite 117 [117]
4. Képzés e 115
rületnek. 1965-ben Marton Magda megbízott előadót elmarasztalták amiatt,
hogy szubjektiv idealizmussal mérgezi a hallgatók lelkét." Nem csoda, hogy
az eseményt követően az egyetemre kerülő fiatal lány úgy emlékszik, okta¬
tásukban , Freud mintha a világon se lett volna". Az 1970-es évek második
felére ez jelentősen megváltozott, méghozzá elsősorban a személyiséglélektan
előadójának, Kulcsár Zsuzsának köszönhetően, aki ugyan , kifejezte, hogy
oppozícióban van a pszichoanalitikus tanokkal", de ennek ellenére az egész
akkor hozzáférhető pszichoanalitikus anyagot áttekintette, és tudását kész
volt megosztani az egyetemistákkal." Kulcsár Szondi Lipótról is tanított, de
ezt az óráját az 1974/75-ös tanévet megelőzően, oxfordi ösztöndíja előtt átadta
fiatal kollégájának, méghozzá - utóbbi emlékei szerint — a következőképpen:
, Azt mondta, hogy nézze, én idáig a Szondit tanítottam, de senki nincs, aki
ehhez értene, és maga beszél németül is. Nekem van egy Szondi-könyvem,
ami ugyan egy kicsit elázott a pincében, de azt fel tudja használni, szeptem¬
bertől maga fogja tanítani a Szondit, mert én nem leszek itthon, most pedig
május van, van rá négy hónapja. Én az egyetemen soha nem tanultam Szon¬
dit, nem tanították az estin, semmilyen tesztet nem tanítottak, mindenben
magunkra voltunk hagyatva... Hát, nem akkor voltam a legboldogabb..."
A tanársegéd ennek ellenére teljesítette a feladatot: egy nappali tagozatos¬
tól elsajátította a teszt kirakását, majd dékáni engedéllyel beült a pedagógiai
könyvtárba, ahol volt egy Szondi-könyv, nem csupán a diagnosztikáról, de a
személyiségelmélete alapjairól (ennek olvasását engedélyeztetni kellett). ,8¬
10 órát ültem ott, amíg nyitva volt a könyvtár, csak éppen hogy meg nem
motoztak, hogy mit csinálok én a könyvvel, szinte lemásoltam. Szeptemberre
készen voltam, az az évfolyam, akinek én először Szondit tanítottam, biztos,
hogy a mai napig nem ismeri Szondit.""" A , puhulást" tehát először is Szondi
taníthatósága jelzi, majd az, hogy egy idő után már nem szorultak engedé¬
lyekre a szakirodalom olvasását illetően: több mint 10 évvel a tantárgy átvé¬
tele után, 1985-ben már jegyzet is megjelenhetett a témában (LUKÁCcs 1985).
A Kádár-korszak pszichoterapeuta-jelöltjeinek másik jellemzője az elő¬
zőekhez kapcsolható: nevezetesen elkötelezettségük és lelkesedésük arra ve¬
zette őket, hogy a lehető legtöbb forrásból szakmai ismereteket szerezzenek
maguknak. Úgy is mondhatnánk: sokat jártak az egyetem mellé, pontosab¬
ban az egyetem mellett még számos helyről igyekeztek választott tárgyuk¬
ról ismeretekhez jutni. Ez különösen fontos volt az orvosi szakon, ahol nem
esett szó pszichoterápiáról vagy akár orvosi pszichológiáról (klinikai pszi¬
47 Történeti interjú I[/8/207.
1485 "Történeti interjú [/7/213.
49 "Történeti interjú [/2/73.
5° Tôrténeti interjü I1/8/206-207.
5! Tôrténeti interjü I1/8/207-208.