Seite 116 [116]
114 e Élettörténet és pszichoterápia
SCHLOSBERG 1966) , a tankönyv"-ként említették több visszaemlékezésben).
A többek számára emblematikusnak mondott könyv megjelentetésén kívül
számos nívós fordítás készülhetett az 1960-as, "70-es években, ugyanekkor
hazai szerzőktől is jelenhettek meg tankönyvként funkcionáló, általános
pszichológiai kötetek ő"
A nyugati irodalmakra való hivatkozás a Kádár-korszakban már nem
számított üldözendő, megtorlandó cselekménynek, de azért előfordult, hogy
»egy-egy szélsdbalos figura” az egyetemi KISZ-szervezetben még a tanszék¬
vezetőről is bejelentést tett, hogy csak imperialista irodalmakat hajlandó
említeni. Bár komoly következménye nem lett a dolognak, hiszen a többség
ennél liberálisabb nézetet képviselt, még a hetvenes években is előírásszerű
tudnivaló volt, hogy egy publikációhoz szükséges bizonyos számú, szovjet
szerzőkre történő hivatkozás (BARKÓCZI 1998: 22). Ennek ellenére, ponto¬
sabban ezzel együtt már az 1970-es évek közepétől megfigyelhető az aka¬
démiai pszichológiában az angol nyelvű referenciairodalom kitüntetett sze¬
repe (PLÉH 2011: 679). A szovjet dominanciát olyannyira komolyan vették,
hogy az 1971-ben végző pszichológus beszélgetőtársam megjegyezte: élesen
emlékszik, hogy Piaget-ről először Járó Katalin tanársegéd beszélt a hallga¬
tóknak - és ezt igen jelentős tettként értékelték, hiszen Piaget még csak a
szocialista blokkba sem volt sorolható." Mint korábban láttuk, az ügynökök
is feljegyzendőnek tartották, hogy a megfigyelt személy szovjet irodalmat ol¬
vas-e, ajánl-e.
Nem csupán az számított, hogy melyik országból származott az adott ta¬
nulmány: bizonyos témák a korszak első felében még mindig veszélyesnek, de
legalábbis érzékeny pontoknak számítottak, így csak nagyon korlátozottan
kerülhettek az egyetemi oktatásba, kutatásba. Így például a hipnózis kutatása
is ilyen veszélyes, álcázásra szoruló terep volt. 1970 novemberében hipnózis¬
kutató laboratórium alakult az élettan professzora, Ádám György felügye¬
lete alatt, aki nem mindennapi diplomáciai érzékkel igazította el a kutatóit:
, Akkor foglalkozzanak ezzel... De nem az lesz a hivatalos címe a labornak,
hogy ez egy hipnóziskutató laboratórium, a tanszéknek a tanulás, emléke¬
zés a témája, egysejt szinttől az emberig, és mondjuk azt, hogy a tanulást,
emlékezést kutatják a magasabb idegtevékenység különböző állapotaiban.
Ugye magasabb idegtevékenység, ez a pavlovi terminológia... Pavlov volt a
menlevél"""s - összegezte a hipnózis neves kutatója sajátos „alapitölevelüket”.
A módosult tudatállapotot kutató vizsgálatok mellett az 1970-es évek első
feléig a mélylélektan sem számított minden korlátozás nélkül oktatható te¬
344 Erről részletesen: Pléh 2011.
345 Történeti interjú [/7/212.
146 "Történeti interjú [/3/87.