chológiáról), köszönhetően a szomatikus orvoslásra korlátozódó (, mecha¬
nikus-materialista") szemléletnek, amelyet a korábbi, diktatórikus rendszer
pszichológiaellenessége tovább erősített (LEVENDEL 1976: 101). Bár 1956 után
már a korábbihoz hasonló pszichológiaellenességről nem beszélhetünk, az
orvosképzésbe még jó ideig nem fért bele a pszichológiai vagy éppen pszi¬
choterápiás szemlélet: ,csak egy kis pszichiátriát tanítottak".?? A Pécsi Or¬
vostudományi Egyetemen ugyan Ozsváth Károly az 1970-es évek elején már
tartott néhány orvosi pszichológiai előadást (az élettan kurzus keretein be¬
lül, lásd: OZsváTH 2019: 43), Debrecenben pedig 1975-től kötelezővé tették a
hallgatók számára az orvosi pszichológia egy féléves oktatását, ?? de az Egész¬
ségügyi Minisztérium csak 1979-ben vette tervbe az orvosképzés korszerű¬
sítését, melybe többek között az orvosi pszichológia tantárgy bevezetése is
tartozott.”* Így tehát csak az 1980-as években indulhatott , a pszichológiai
ismeretek integrálása az orvosképzésbe" (KÁLLAI et al. 2018: 1462).
Az orvosi egyetem tehát - a legtöbb visszaemlékező szerint - hagyomá¬
nyos képzést nyújtó, nagy tanáregyéniségeket felvonultató, , biflás, kemény
hely" volt, de bizonyos szempontból mégsem bizonyult elégségesnek: a lé¬
lektan, a pszichoterápia iránt érdeklődők tulajdonképpen rá voltak kénysze¬
rítve, hogy más forrásokból szerezzenek ismereteket. Bizonyos medikusok
ilyen szempontból az átlagosnál könnyebb helyzetben voltak: például az a
fiatalember - későbbi professzor -, aki a lelki gyógymód fontosságának tu¬
datát a bencések között szívta magába, és egyetemista korában is megőrizte
kapcsolatát a katolikus lelkiségi mozgalommal (mint láttuk, emiatt gyanússá
is vált). Majd harmadéves orvostanhallgatóként, Pannonhalmán ismerkedett
meg Pisztora Ferenc pszichiáterrel, aki jelentős hatást gyakorolt rá abban,
hogy az ideggyógyászat, majd a pszichoterápia felé forduljon. Ugyanakkor
az egyetem melletti munkavégzés, a szigorló orvosként elvállalt mentőtiszti
ügyeletei is sokat adtak neki: ,a dühöngő elmebeteg, aki szétverte már a la¬
kását, ahhoz úgy hozzászólni, hogy ne legyen agresszív, és együttműködjön
a mentőkkel, hát, hogyha ezeket pszichoterápiának nevezzük, akkor az jóval
az orvosi diplomám előtt már elkezdődött.""" Budapesti pszichiáter-pszi¬
choanalitikus kollégája nagyon tudatosan építkezett: egyetemistaként (1963¬
1969) igyekezett azokat a helyeket, intézményeket megkeresni, ahol pszicho¬
terápiás területen képződhet, gyakorlatot szerezhet. Erőfeszítései nem voltak
hiábavalók: a legendás olvasottsággal rendelkező Buda Béla rögtön könyvek¬