Page 258 [258]
műveletlen századnak az álláspontján kellene lennünk. Én inkább Ouinti¬
lianust szeretném követni, aki a szép beszéd tanításáról írt művének első
könyvében mint ízetlenséget kigúnyolta azt a különbségtételt, amelyet sokan
megőriztek, hogy amikor az ad" prepozíció, d-t, amikor kötőszó, t-t kap."
Ezért a régi írásmód nyomait mind a mai napig megtalálhatod magánál
Vergiliusnal, mint: ,,adque humiles habitare casas” [és kicsiny hazban élni],
„ad mihi sese offert ultro” [nekem meg önk£nt ajänlkozik], „adque iterum ad
Troiam” [és ismét Tröjäba], „adque aere Menalcha” [és érecel, Menalchas|,
„adque solo proceras erigit alnos” [Es a földböl kisarjasztotta a sudar égerfa¬
kat], „adque utinam ex vobis unus” [&s bärcsak közületek egy], „adque adversos
detinet hostis” lés visszatart a gyűlölt ellenség...], "7 és ezer más esetben, hogy
még szorosabb korlátok közé szorítkozzam, mint ahogy ígértem.
3. Azt kérdezi még tőlem Lollio barátom,"§ miért járok el ugyanígy az
adgredior igénél, s meggondolásában (ha nem tévedek) egyrészt a megszo¬
kás ereje, másrészt Priskianos tekintélye vezeti, én azonban e helytelen
szokástól a régiséghez fellebbezve annak helyes útjára szólítom. Ha időd
engedi, pillants bele ugyanabba a könyvbe! ? Úgy hiszem, így fogod találni:
»Adgredere, 0 magnos aderit iam tempus honores” [Törj méltó tisztségre
tehát, az idő közelimmär].*%° És hasonlóképpen: , Adgressi, nam saepe senex
spe carminis ambos / luserat.” [Meglepik és (mivel annyit igérte dalát, de
becsapta / őket a vén) kötik összel." S ezen a helyen bizony nekem nagyon
is gyengének és ingatagnak tűnik Priskianos tekintélye (már bocsánat, hogy
ezt mondom), mert hiszen azt gondolja, hogy inkább az írók hibájából, mint
valamilyen meggondolásból történt, hogy az adfatur, adludo, adrideo,
adnitor, adsumo" alakok megtartják a d -t. Ő ugyanis úgy véli, hogy ezt a
hibát még a császárok tiszteletére vert érméken is elkövették, amelyeken más
egyebet is ugyanígy írnak, de kétségkívül az adlocutio-t "d-vel és soha nem
"1-lel írják.
4. Ám ti, túlságosan is kedélyes é és finom emberek, bizonyára tréfát űztök
velem, hiszen Pomponio"? ott van nálatok, otthonotokban, aki az egész
antikvitás és az egész irodalom legnagyobb szakértője, így én, az avatatlan,
,baglyot viszek Athénba".
5. Ám immár élj boldogul, és ments ki Lolliónál elfoglaltságaimra hivat¬
kozva, tudniillik neki nem küldök most e futár révén egyéb levelet.
Élj boldogul!
256