Oldal 208 [208]
OCR Output

XXIII.
Tacopo Antiguari barátjának, Angelo Polizianónak üdvözletét küldi

1. Maroknyi levél érkezik hozzád nap mint nap a legtudósabb emberek kö¬
réből, amelyek, úgy tűnik, nagyban hozzájárulnak jó hírnevedhez. Nem
tudom, mi tükröződik az arcodon, amikor kézhez veszed őket, de úgy vélem,
az őszinte barátság érzete. Azáltal pedig, hogy írnak, örülnek korunknak és
neked. Ezek között Pomponio levelében gyönyörködtem a leginkább,"
amelyet Bernardo barátom, a te iskoládban kipallérozott ifjú adott át szá¬
momra a minap, hogy elolvassam. Mégis szeretném tudni, hogy vajon ma¬
gadénak vallasz-e valamit abból a rengeteg dicséretből, amelyekkel elhal¬
moztak. Mert a bölcs férfiak, akiknek, gondolom, osztod a véleményét, úgy
hiszik, hogy amit önmagukban jónak látnak, az nem az ő munkálkodásuk
eredményeként született vagy lett, hanem a természet és Isten jótékony ado¬
manya.**° Akik pedig azt önmaguknak tulajdonítják, azokat kétségkívül egy
kifestett kerítőnőhöz kell hasonlítani, vagy Poggio meséjéhez: , Mi, almák
is tudunk úszni!" 97

2. Kétségtelenül gyakran érzékeled, ahogy azok a gondolatok beléd köl¬
töznek (ugyanis így gondolom), amelyek már valaminek a nyomába igyekez¬
nek érkezni, de kívülről származnak, és az értelmed számára olyanok, mint
ragyogó kis szikrák. Úgyhogy, ha azt látod magadról, hogy valamely kiemel¬
kedő emberi teljesítményt értél el, akkor ne akard magad egy hüvelykkel sem
az emberi nem fölé emelni.388 Én ugyanis szeretlek téged, és erényeidet is
nagyra tartom, de az égtől adott ajándékot is felismerem benned, amellyel a
kor által elrozsdásodott régiségeket kifényesíted és megvilágítod, és kinyúj¬
tod segítő kezed egy felemelkedő kor számára, amely igyekszik felérni és
versengeni azok érdemeivel.

Élj boldogul!
Milánó, 1491. szeptember 1.
XXIV.
Angelo Poliziano barátjának, Iacopo Antiguarinak üdvözletét küldi
1. Azt kérdezed tőlem leveledben, mi tükröződik arcomon, amikor a nagy
tudású emberek oly sűrűn érkező leveleit kézhez kapom, amelyek dicsére¬

teimmel vannak tele, és hogy vajon méltatásaik közül inkább magamnak
tulajdonítok-e bármit. Majd bölcsen és jóindulattal óva intesz attól, hogy

206