Oldal 208 [208]
OCR
XXIII. Tacopo Antiguari barátjának, Angelo Polizianónak üdvözletét küldi 1. Maroknyi levél érkezik hozzád nap mint nap a legtudósabb emberek köréből, amelyek, úgy tűnik, nagyban hozzájárulnak jó hírnevedhez. Nem tudom, mi tükröződik az arcodon, amikor kézhez veszed őket, de úgy vélem, az őszinte barátság érzete. Azáltal pedig, hogy írnak, örülnek korunknak és neked. Ezek között Pomponio levelében gyönyörködtem a leginkább," amelyet Bernardo barátom, a te iskoládban kipallérozott ifjú adott át számomra a minap, hogy elolvassam. Mégis szeretném tudni, hogy vajon magadénak vallasz-e valamit abból a rengeteg dicséretből, amelyekkel elhalmoztak. Mert a bölcs férfiak, akiknek, gondolom, osztod a véleményét, úgy hiszik, hogy amit önmagukban jónak látnak, az nem az ő munkálkodásuk eredményeként született vagy lett, hanem a természet és Isten jótékony adomanya.**° Akik pedig azt önmaguknak tulajdonítják, azokat kétségkívül egy kifestett kerítőnőhöz kell hasonlítani, vagy Poggio meséjéhez: , Mi, almák is tudunk úszni!" 97 2. Kétségtelenül gyakran érzékeled, ahogy azok a gondolatok beléd költöznek (ugyanis így gondolom), amelyek már valaminek a nyomába igyekeznek érkezni, de kívülről származnak, és az értelmed számára olyanok, mint ragyogó kis szikrák. Úgyhogy, ha azt látod magadról, hogy valamely kiemelkedő emberi teljesítményt értél el, akkor ne akard magad egy hüvelykkel sem az emberi nem fölé emelni.388 Én ugyanis szeretlek téged, és erényeidet is nagyra tartom, de az égtől adott ajándékot is felismerem benned, amellyel a kor által elrozsdásodott régiségeket kifényesíted és megvilágítod, és kinyújtod segítő kezed egy felemelkedő kor számára, amely igyekszik felérni és versengeni azok érdemeivel. Élj boldogul! Milánó, 1491. szeptember 1. XXIV. Angelo Poliziano barátjának, Iacopo Antiguarinak üdvözletét küldi 1. Azt kérdezed tőlem leveledben, mi tükröződik arcomon, amikor a nagy tudású emberek oly sűrűn érkező leveleit kézhez kapom, amelyek dicséreteimmel vannak tele, és hogy vajon méltatásaik közül inkább magamnak tulajdonítok-e bármit. Majd bölcsen és jóindulattal óva intesz attól, hogy 206
