A magyar néprajztudomány a vidéki paraszti közösségek életében a babo¬
nák és hiedelmek gazdag hagyományát gyűjtötte fel. Ezek nemcsak a kul¬
túra értelmezése szempontjából jelentenek fontos támpontot, hanem a tár¬
sadalmi működés mindennapi viszonyaira is hatást gyakoroltak. A magyar
parasztság kultúrájában országszerte elterjedt hagyományelemek emléke¬
zete a kutatás szerint a nyírvasvári közösségben napjainkig tetten érhető.
Ilyen általánosan elterjedt jelenségek például halál esetén a tükör letaka¬
rása, szemmel verés ellen meszes víz oltása, vagy amikor új ház építésekor
a falra zöld ágat és üveget helyeztek - ennek valódi okát már nem tudják
megmondani -, a szentelt étel nem kerülhet kukába, a maradék pedig az
állatok eledele lesz." Ezek azonban a kortárs magyar társadalom minden¬
napi életére a viselkedést vagy a cselekvéseket befolyásoló tényezőkként
már nem gyakorolnak hatást. Az emlékezetben még élnek, de közösség¬
formáló vagy etnikumspecifikus karakterük már nem él.
Ezzel szemben számos olyan, az oláh cigányokra jellemző hagyomány¬
elem maradt fenn, ami az etnikai részcsoport társadalmi és kulturális elkü¬
lönülését erősíti a vizsgált településeken. A hagyománykészlet eredeti ele¬
mei a hiedelmek és babonák az oláh cigány szellemi hagyomány fontos részét
és a mindennapi életük szerves részét képezik napjainkig." Ezek olyan
sajátos elemei a cigány kultúrának, melyek nagyfokú eltérést mutatnak a
többségi magyar társadalom érték- és normarendszerétől, ugyanakkor a
legtöbb romungró közösségben megfigyelhető szokásrendszertől is meg¬
különböztető jelleggel bírnak.
Az alábbiakban összefoglalás igényével sorra vesszük a még tetten
érhető babonák és hiedelmek körét, illetve szerepét a mindennapi életben,
közvetve hatását az etnikai együttélési helyzetekre.
A legtöbb hiedelem a gyermekágyas házhoz kötődik. Számos tiltás és
tabu figyelhető meg még napjainkban is, melyeket az élő hagyományok
fent is tartanak.