Oldal 117 [117]
III.2. Rio de Janeiróban: Joáo do Rio (Paulo Barreto)
felkeltése és a kíváncsiság kielégítése. Rio de Janeiro modellje ebben is Párizs.
Az elit világa és a modernitás megnyilatkozásai kerülnek a hírek középpontjába,
és a nemzetközi, elsősorban az európai híreket egyre nagyobb érdeklődéssel
várják az előfizetők. Ez a külföldi tudósítások megindulásának korszaka is. Joáo
do Rio utazásai során számos interjút készít és küld haza, főként az O Paiznak.
Más lapok is alkalmaznak ekkortól kiküldött tudósítókat, főként az európai
országokban. Assis Chateaubriand (1892-1968), az 1930-60-as évek sajtómo¬
gulja, a későbbi befolyásos újságíró-politikus is ekkor kezdi pályafutását. Mint
a németek nagy híve, a Correio da Manhá-t tudósítja a német sikerekről, a gaz¬
dasági fellendülés tapasztalatairól.
A Belle Épogue, a sajtó aranykora
A régebbi brazil lapok közül is több sikeres üzleti vállalkozássá válik ekkoriban.
Képesek fedezni nemcsak külföldi tudósítóik költségeit, de megfizetik más
munkatársaikat is, eltartanak egy jelentős intellektuel réteget. Az irodalmi élet
számos képviselője, kritikusok, de még a költők is újságírásból élnek. Olavo
Bilac arról beszélt egy interjúban Joáo do Rio-nak, hogy a közönség alig vásárol
könyveket, az írók csak a sajtón keresztül juthatnak el olvasóikhoz, akik amúgy
is kevesen vannak a nagyarányú, sőt egyre növekvő írástudatlanság miatt."
Mikor Joáo de Barros az 1910-es években Brazíliában jár, érdekes összeha¬
sonlítást tesz a portugál és a brazil művészek anyagi helyzete és függetlensége
közötti különbségről. Úgy látja, hogy a fiatal portugál írók nem vállalnak állást,
főhivatásuknak az irodalmat tekintik, életmódjuk bohém, vagyis nélkülözi a pol¬
gári jólét és biztonság pénzügyi alapjait, kiszolgáltatottá teszi a művészi értéket.
Ezzel szemben brazil kollégáik kenyérkereset után néznek a sajtóban, és ezzel
megteremtik szellemi szabadságukat. Mivel ilyen módon nincsenek kiszolgál¬
tatva a közönség kegyének, megengedhetik maguknak, hogy ne tegyenek esz¬
tétikai engedményeket, és irodalmilag becsületesek maradnak."
Ugyanakkor a brazil irodalmárok, mint sajtómunkatársak, nemcsak az
újságokban megjelenő szövegek kiváló stílusát garantálták, hanem arról is
gondoskodtak, hogy még a politikai lapok se maradjanak szépirodalom nélkül.
Időről időre közöltek verseket, novellákat, folytatásos regényeket és műkriti¬
347 Joao do RIO: O Momento Literário, Rio da Janeiro — Paris, H. Garnier, é. n. [1908], 10-11.
elektronikus kiadás: MINISTÉRIO DA CULTURA, Fundacáo Biblioteca Nacional Departa¬
mento Nacional do Livro, http://www.dominiopublico.gov.br/download/texto/bn000134.
pdf (letöltés 2019. július 6.)
348 BARROS (1913), im. 50. BARROS (1918), i.m. 125-126.