Oldal 118 [118]
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO
kát. , Irodalmi krónika, elbeszélés, könyv vagy műkritika — sosem hiányzik
Rio, S. Paulo, Pernambuco, Baía, Pará és a többi, kevésbé ismert szellemi
központ jó lapjaiból"?? — írja Barros, és ezzel azt is jelzi, hogy a brazil sajtó
világa többközpontú, az országos lapokon kívül a helyi szellemi élet is eltartja
és megtölti saját újságjait. Nemcsak az tűnik fel neki, hogy milyen színes
palettát kínál ez a pezsgő, nagyvárosi szellemi élet, hogy nincs két egyforma
újság, mindegyik valami mást, eredetit akar, hanem az is, hogy a szerkesztők
és publicisták civilizatórikus feladatuk és elhivatottságuk biztos tudatában
dolgoznak.?" A költőknek szintén valamiféle magasztos célt kell szolgálniuk.
Erről 1916-ban az Atlántida egy brazil tanár és pedagógiai gondolkodó, Jo¬
nathas Serrano (1885-1944) a költészet társadalmi szerepéről szóló szövegé¬
nek közlésével foglalt állást.
A költőnek kell, hogy legyen meggyőződése, objektív és szubjektív világlá¬
tása, felsőbb ideálja. Végső soron optimista szemléletmóddal, az Élet magas
értékébe vetett biztos hittel kell rendelkeznie. Nem lehet romboló, ideges
reakcióktól fűtött, beteges pesszimista. Állítson. Szavaljon. Ébressze fel
a nemzeti érzést. Ez az, amire Brazíliában szükségünk van."
Ennek a kissé komolykodó elhivatottságnak egy másik arcát mutatja meg Joáo
do Rio, aki inkább ironikusan írja le Brazíliát mint az újságírók és poéták
földjét: , A brazilok számára csak négy hivatás létezik: a politika, apénzügyek,
a költészet és az újságírás. A gyerekek még alig tudnak olvasni, máris verseket
faragnak, kéziratos újságot szerkesztenek, támadják a kormányt, és gazdaság¬
politikáról vitatkoznak."???
A legnagyobb brazil napilapot nem a szövetségi fővárosban, hanem Sáo
Paulóban adták ki. Az O Estado de Sáo Paulo (röviden O Estado vagy OESP)
349 | A cronica literaria, 0 conto, a critica de livros ou de arte — nunca faltam nas colunas dos
bons jornais do Rio, de S. Paulo, de Pernambuco, de Baia, de Para, e doutros centros intelec¬
tuais menos conhecidos.’” BARROS (1918), 126.
350 BARROS (1913), im. 60.
351 „O poeta ha de ter pois uma doutrina, uma concepçäo do mundo objectivo e subjectivo,
um ideal superior. Deve ser optimista, afinal e crer firmemente no alto valor da Vida. Näo
serä um destruidor, um pessimista doentio de inspiracäo neurastenica. Affırmarä. Pregara.
Levantarä o sentimento nacional. E do que precisamos no Brazil.’ Jonathas SERRANO:
A funcäo social do poeta, Atläntida, no. 5. (1916. märcius 15.), 447.
32 „Ha, por&m, quatro vocagöes que o brasileiro tem sempre: a politica, as finanças, a poesia
e o jornalismo. Os meninos mal comegam a ler, fazem versos, redigem jorleas manuscritos,
atacam o governo e discutem economia politica” Paiz de jornalistas, in: Joao do RIO: No
tempo de Wencesläo, Rio de Janeiro, Villas-Boas, 1917, 201.