Oldal 117 [117]
OCR
III.2. Rio de Janeiróban: Joáo do Rio (Paulo Barreto) felkeltése és a kíváncsiság kielégítése. Rio de Janeiro modellje ebben is Párizs. Az elit világa és a modernitás megnyilatkozásai kerülnek a hírek középpontjába, és a nemzetközi, elsősorban az európai híreket egyre nagyobb érdeklődéssel várják az előfizetők. Ez a külföldi tudósítások megindulásának korszaka is. Joáo do Rio utazásai során számos interjút készít és küld haza, főként az O Paiznak. Más lapok is alkalmaznak ekkortól kiküldött tudósítókat, főként az európai országokban. Assis Chateaubriand (1892-1968), az 1930-60-as évek sajtómogulja, a későbbi befolyásos újságíró-politikus is ekkor kezdi pályafutását. Mint a németek nagy híve, a Correio da Manhá-t tudósítja a német sikerekről, a gazdasági fellendülés tapasztalatairól. A Belle Épogue, a sajtó aranykora A régebbi brazil lapok közül is több sikeres üzleti vállalkozássá válik ekkoriban. Képesek fedezni nemcsak külföldi tudósítóik költségeit, de megfizetik más munkatársaikat is, eltartanak egy jelentős intellektuel réteget. Az irodalmi élet számos képviselője, kritikusok, de még a költők is újságírásból élnek. Olavo Bilac arról beszélt egy interjúban Joáo do Rio-nak, hogy a közönség alig vásárol könyveket, az írók csak a sajtón keresztül juthatnak el olvasóikhoz, akik amúgy is kevesen vannak a nagyarányú, sőt egyre növekvő írástudatlanság miatt." Mikor Joáo de Barros az 1910-es években Brazíliában jár, érdekes összehasonlítást tesz a portugál és a brazil művészek anyagi helyzete és függetlensége közötti különbségről. Úgy látja, hogy a fiatal portugál írók nem vállalnak állást, főhivatásuknak az irodalmat tekintik, életmódjuk bohém, vagyis nélkülözi a polgári jólét és biztonság pénzügyi alapjait, kiszolgáltatottá teszi a művészi értéket. Ezzel szemben brazil kollégáik kenyérkereset után néznek a sajtóban, és ezzel megteremtik szellemi szabadságukat. Mivel ilyen módon nincsenek kiszolgáltatva a közönség kegyének, megengedhetik maguknak, hogy ne tegyenek esztétikai engedményeket, és irodalmilag becsületesek maradnak." Ugyanakkor a brazil irodalmárok, mint sajtómunkatársak, nemcsak az újságokban megjelenő szövegek kiváló stílusát garantálták, hanem arról is gondoskodtak, hogy még a politikai lapok se maradjanak szépirodalom nélkül. Időről időre közöltek verseket, novellákat, folytatásos regényeket és műkriti347 Joao do RIO: O Momento Literário, Rio da Janeiro — Paris, H. Garnier, é. n. [1908], 10-11. elektronikus kiadás: MINISTÉRIO DA CULTURA, Fundacáo Biblioteca Nacional Departamento Nacional do Livro, http://www.dominiopublico.gov.br/download/texto/bn000134. pdf (letöltés 2019. július 6.) 348 BARROS (1913), im. 50. BARROS (1918), i.m. 125-126.
